A tényszerű szavak alatt A tengerpartra című versének két sora: „mint távoli nap vakít a szívem, / árnyéka vagyunk valamennyien”. A kovácsoltvas ablakkal díszített márványlap egy fiatal szobrászművész, Gálhidy Péter alkotása, és 2003-ban került az épület falára. Minden évben megkoszorúzzák a helyi, Pilinszky nevét viselő általános iskola diákjai. A kortárs irodalom egyik legnagyobb költője tehát tízéves korától tizenhárom esztendőn át e településen nyaralt. A dombtetőn álló, 1819-ben Szűz Mária tiszteletére épült templomba járt szentmisére. (A szláv eredetű Kenese szó jelentése: „az Úr tulajdona”.) Felmerül a kérdés, hogy a kenesei élmények kimutathatók- e Pilinszky életművében – annál is inkább, mivel az irodalomtörténészek ennek mindmáig nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Nos, egybegyűjtött levelezésében egyetlen Kenesén írt, illetve oda küldött üzenet sem található. Ám ifjúkori versei között több balatoni témájút is találni, például: Éjféli fürdés, Kánikula, Őszi vázlat. Valamennyit a negyvenes évek elején írta. Prózai munkásságából pedig kiemelhetjük Őszi csendélet című tárcáját, mely 1943. október 31-én jelent meg a Szent István Társulat hetilapja, az Élet hasábjain. E tárcában kimondatlanul is a kenesei nyaraló kertjének állít emléket. Végül, ez az emléktábla az egyik legnagyobb Pilinszky-vers, az Apokrif sorát is személyesebbé teszi: „Egy kerti szék, egy kinnfeledt nyugágy.”
