„Ahogy egyedül érdemes: a többi ember javára”

Fotó: Merényi Zita

A Béres Alapítvány idősebb Béres József szellemiségét őrizve odaadással fordul a társadalom felé: évek óta támogat tehetségeket, kulturális és oktatási programokat, kezdeményezéseket, egyházakat határon innen és túl. Széles körű felelősségvállalásának fő területe az egészségmegőrzés és a gyógyítás: a rászorulókat termékadományokkal segíti, a daganatos betegek támogatására pedig már tizenegyedik alkalommal szervez jótékonysági estet. Béres Klárával, az Alapítvány elnökével a Magyar Gyer­mek­onkológiai Hálózat javára rendezett koncertről, a vonzó példa felelősségéről beszélgettünk, és arról, hogy a teljes élethez nemcsak a testi, de a lelki egészség, a hit is elengedhetetlen.

A Béres Alapítvány idén huszonöt esztendős, az évfordulók pedig gyakran számvetésre sarkallják az embert. Hogyan értékeli ezt a negyed évszázadot?

– Egyszerre nehéz és könnyű is a dolgom: nehéz, mert negyed évszázadot néhány mondatban összefoglalni szinte lehetetlen. Ugyanakkor könnyű, mert hála Istennek van mit mondanom. Folyamatos, elkötelezett és következetes munkát tudtunk végezni, ez büszkeséggel és jóleső érzéssel tölt el. Formálisan huszonöt éve, valójában azonban a Béres Gyógyszergyár létrejötte óta része a mindennapjainknak a karitatív munka, ami vállalatalapítónk, idősebb Béres József öröksége, hiszen ő valóban mások szolgálatának szentelte az életét. A Jóisten nagyon komoly talentumokkal áldotta meg, ő pedig úgy sáfárkodott ezekkel, ahogyan egyedül érdemes: a többi ember javára. Apósom minden tekintetben elkötelezett ember volt, és a segítséget, amit az élete során kapott, másoknak is továbbadta. Egy ilyen embert ismerni, mellette élni kegyelem. A mai napig hat ránk az embersége, az a tisztaság, ahogyan másokhoz viszonyult. Ennek köszönhető, hogy a segítségnyújtás számunkra is természetessé vált. Mi, az utódok, az ő értékrendjének letéteményesei vagyunk, és az ő szemléletét igyekszünk követni a vállalatunkban is idestova huszonkilenc éve. Amikor a gyár indult, csupán néhány lelkes ember elszánása hajtotta: nem tudtuk, mi lesz ebből a történetből, de a hitünk és a lelkesedésünk megvolt. Ahogy nőtt a cég, növekedett az ismertségünk is, és egyre többen fordultak hozzánk tanácsért, segítségért. Egy idő után érdemesnek láttuk strukturálni és kiszámíthatóbbá, hatékonyabbá tenni a karitatív munkánkat is, ezért 1993-ban létrehoztuk a Béres Alapítványt, amely így huszonöt éve létezik, mégis tulajdonképpen huszonkilenc éve segít.

Az Alapítvány számos területen fejt ki támogató tevékenységet. Mi alapján döntenek arról, hogy milyen ügyek mögé állnak oda?

– Nemcsak magánemberként vallom, de vállalatként is meggyőződésünk, hogy a testi-lelki egészség a teljes élet egyik alapköve. Támogatásaink ezért a testi egészséget és a lelki növekedést egyaránt célozzák. Természetesen rengeteg olyan üggyel találkozunk, amely méltó volna a támogatásra, ám az erőforrásaink végesek, így akarva-akaratlanul is szelektálnunk kell. Tevékenységünk jórészt a testi egészség szolgálatát jelenti, legjelentősebb formája a terméktámogatás, amit határon belül és határon túl is nyújtunk, főleg a magyar lakosságra koncentrálva, de Haititól Kenyáig a világ más tájain is számos helyre érkezett már Béres Csepp. Emellett egészségvédő programokat támogatunk, és adjuk a tudásunkat is. Harmadrészt pedig arra törekszünk, hogy olyan ügyek, programok mellé álljunk oda, amelyek valódi értékeket és olyan örök érvényű igazságokat képviselnek, amelyek mentén mi is élni próbálunk. Nem igaz, hogy ez szubjektív! Ha szavakkal megfogalmazni nehéz is, valahol legbelül mindenki pontosan tudja, mit jelent a becsületesség, a tisztesség, a szeretet, mi az, amitől erősödik a lélek, és amitől az egyén, a közösség és a társadalom egyaránt föl tud emelkedni. Az ilyen értékadó programok mellett a tehetségek támogatására is figyelünk, hiszen elsősorban ők a jövő letéteményesei. Összességében boldogok vagyunk, hogy elmondhatjuk: negyed évszázaddal a hátunk mögött sok-sok embernek adhattuk vissza az egészségét, támogathattuk előmenetelét, segíthettük lelki gazdagodását. Mi lehet szebb, nemesebb, több egy ember életében, mint tudni azt, hogy javára válik másoknak?

A gyógyulást segítő tevékenységük gazdag tárházából is kiemelkedik a daganatos betegséggel küzdők támogatása. Van valami különleges oka annak, hogy mellettük köteleződtek el?

– A Béres Csepp létrejöttének története szorosan összefügg a rákos betegségek gyógyításával, hiszen Béres József a kutatásaiban a létfontosságú nyomelemeknek a daganatos betegségek kialakulásában, illetve kezelésében betöltött szerepét vizsgálta. Sajnos még ma is nagyon sokakat érint ez a súlyos betegség, és köztük számos fiatalt is.
A múltunkból adódóan különös érzékenységgel fordulunk a rosszindulatú betegségben szenvedők felé, és folyamatosan igyekszünk igazán hasznos és fontos segítséget nyújtani a számukra. Az idén május 10-én a Zeneakadémián rendezünk – immáron tizen­egyedik alkalommal – jótékonysági koncertet, ezúttal a Magyar Gyermek­onko­ló­giai Hálózat javára. A teljes bevételt egy olyan, Magyarországon eddig még nem alkalmazott, új diagnosztikai módszer bevezetésére szánjuk, amely a leukémiás gyermekek gyors és pontos diagnózisát teszi lehetővé. Ezáltal megvalósulhat a betegek mielőbbi célzott kezelése. Ez jelentősen növeli a gyógyulásuk esélyét, főleg ma, amikor az orvostudomány fejlődése révén e súlyos betegségek kapcsán is valódi gyógyításról, gyógyulásról beszélhetünk. Ahhoz, hogy ez a módszer idehaza is elérhetővé váljon, összefogásra van szükség.

A jótékonysági koncert tulajdonképpen segítségkérés a segítségnyújtáshoz. Hogyan lehet másokat támogatásra motiválni, meggyőzni őket arról, hogy adni jó?

– Egyrészt a hitelesség által. Másrészt úgy kell példává válni, hogy aki ezt látja, maga is példa akarjon lenni. Hiszem, hogy minden ember törekszik a jóra, mindenkiben ott a szeretet, hiába vagyunk „összekutyulva” mindenféle érzelmekkel, indulatokkal. Elő lehet hívni az emberekből a jót, és ennek két legfontosabb eszköze a közösség és a példa. Egy jótékonysági koncerttel épp az összefogásra és önmaguk meghaladására biztatjuk az embereket, és arra is, hogy higgyék el, képesek segíteni. Olyan mintát kell felmutatni, amely másokat is ráébreszt arra, hogy ők is képesek példává válni, hiszen adni mindenki tud: ha csak egy mosolyt is, de tud. Sokszor annyi is elég, ha az ember odafigyel, és jó szándékkal van jelen. A mai világban mindenki rohan, még a rokonainkra, a barátainkra sincs elég időnk odafigyelni. A kapcsolatokért, a másokra figyelésért bizony erőfeszítéseket kell tenni: ha úgy tűnik, nincs idő fölhívni a rokont, barátot, akkor is föl kell hívni; ha azt gondolom, ez a jótett már nem fér bele, akkor is meg kell oldani, hogy beleférjen. Ezek az apró győzelmek teremtik meg bennünk azt az erőt, ami aztán másokat is igényességre sarkall. Hiszem továbbá azt is, hogy egy ilyen koncert ráirányítja a figyelmünket azokra a példaértékű életekre, amelyek fölött lehet, hogy egyébként elsiklik a tekintetünk. Az elszánt gyógyítókra gondolok. A gyermek­onkológia területén például olyan elkötelezett orvosokkal ismerkedtünk meg, akik mély alázattal, önzetlenül, végtelen tisztességgel és óriási szaktudással végzik a munkájukat, s akik mellé egyszerűen jólesik odaállni. Szembesítenek minket azzal, hogy az életnek ilyen oldala is van, de ezt is lehet bátran és szeretettel vállalni. Ők igazi példaképek lehetnek bárki számára.

Az esten Vigh Andrea hárfaművész, Balázs János zongoraművész, valamint a Budafoki Dohnányi Zenekar ad koncertet. Hogyan állt össze ez a társaság, és milyen a kapcsolatuk a művészekkel?

– Nagyon szép, különleges és magas színvonalú koncertműsorral szerettük volna megkoronázni ezt az összefogást. Ezért is választottuk helyszínnek a Zeneakadémiát, hiszen annak szépsége méltó az esemény jelentőségéhez. Vigh Andreát és Balázs Jánost személyesen is ismerem, nemcsak csodálatos tehetségek, de kiváló emberek is, így az ő nevük merült fel először. Beszédes, hogy első szóra igent mondtak a felkérésre, és lelkesen vállalták ezt a szép feladatot. Ők, ahogyan a Budafoki Dohnányi Zenekar is, megkérdőjelezhetetlen színvonalú művészek, és meggyőződésem, hogy mind emberileg, mind művészileg a maximumot nyújtják.

Hogyan látja, melyek a jótékonykodás leghatékonyabb formái?

– Nagyon fontos számunkra, hogy tudjuk, a támogatásunk biztosan eljut oda, ahová szánjuk. Épp ezért olyan szervezetekkel szoktunk együttműködni, amelyeknek megvannak az emberi erőforrásaik arra, hogy a termékadományunkat eljuttassák a megfelelő helyre – hiszen mi nem tudnánk mondjuk százezer üveg Béres Cseppet egyesével, személyesen átadni a rászorulóknak. Hosszú évek óta nagy segítségünk ebben többek között a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, a Katolikus Karitász és a
Magyar Református Szeretetszolgálat is.
De fontos, hogy a tevékenységünkből mi sem spóroljuk ki az odafigyelést, az odafordulást. A támogatás nem tehető rutinná, abba munkát kell beletenni. A segítségnyújtás során odafigyelően kell építeni a kapcsolatokat: ember és ember között létrehozható, igazi kapcsolódásról beszélek, nem rutinkapcsolatokról! Nagy figyelmet igényel a döntéshozás is: alaposan, igazságosan és a jó célt szem előtt tartva kell megvizsgálni a kéréseket, amelyekkel hozzánk fordulnak. Sokszor a kis segítség is nagyon sokat tud jelenteni. Lehet, hogy az a repülőjegy, amit ma megvásárolok egy tehetséges embernek, a világsiker felé indítja el őt. Lehet, hogy sok nagyvállalat többet tud adni, de mi odafigyelve adjuk, amit adunk. Még ha el is kell utasítanunk egy-egy kérést, nyíltan a szemébe tudunk nézni annak, aki kért, mert ha mindent megteszünk, amit tudunk, nyugodtak lehetünk akkor is, amikor nemet kell mondanunk. Olyan is előfordult már, hogy valaki megköszönte az elutasító válaszunkat, mert érezte a jó szándékot.

Az Alapítvány teljes neve a következő: Béres Alapítvány a Teljes Életért Közhasznú Szervezet. Az Ön számára mit jelent a teljes élet?

– A földön minden ember boldogságra törekszik. Ennek forrását megtalálni nem könnyű feladat. Mégis azt gondolom, a teljességre az vezet el, ha rátalálunk erre a forrásra. Meggyőződésem, hogy úgy lehetek boldog, ha az életem nem önmagának való, ha értelmes munkát végzek, ha van családom, közösségem, ahol a kölcsönös törődés és egy olyan értékrend mentén tudunk együtt élni, amelynek bázisa nem individuális, hanem a közösségért létezik. Számomra a hit is a boldogság forrása. Kegyelemként élem meg és hálás vagyok azért, hogy hívő ember lehetek, még akkor is, ha ez néha nem könnyű. A hit olyan forrást jelent, amely erősíti a lelket, irányt mutat, tartást ad. Aki ezt a lelki növekedést megéli, abban megszületik a vágy, hogy továbbadja mind­ezt. Hiszek a gondviselésben, ami a földi életünket segíti, ugyan­akkor azt is gondolom, hogy a testi-lelki egészségünk és békességünk nem magától értetődő: akarni és keresni kell, és tennünk kell a fejlődésért. Ha odafigyelünk, látjuk, hogy az ajándékok, amelyeket az életünktől kapunk, nem „csak úgy” vannak, hanem dolgunk van velük. Mégpedig az, hogy továbbadjuk őket másoknak.
Néhány évvel ezelőtt végeztünk egy felmérést, amelynek keretében az egészség és a boldogság feltételeiről, összefüggéseiről kérdeztük a résztvevőket. Örömteli eredmény volt, hogy a magyar emberek a családot és a bensőséges kapcsolatokat előbbre sorolták például a karriernél és az anyagi javaknál. A hit viszont az utolsó helyen szerepelt a boldogsághoz szükséges dolgok között, pedig ez volna az elsődleges. Ezen keseregni is lehetne, de érdemesebb észrevenni benne a lehetőséget, a kihívást: azt, hogy az embereket rá kell ébreszteni a hit fontosságára.

Milyen céljai vannak a Béres Alapítványnak a következő huszonöt esztendőre?

– Remélem, hogy még sok év áll előttünk, és ha azon az úton tudunk továbbhaladni, amelyen elindultunk, akkor boldog leszek. Feladatunk és célunk is egyben, hogy abban a szellemiségben folytassuk a munkánkat, ahogyan eddig tettük.