Ekkor azt fontolgatta, hogy ferences lesz. Majd lábra állt, és elfelejtette a dolgot. Inkább a seregben akart maradni, amely akkor már győzedelmeskedett a félhold felett Lepantónál. Ám másként határozott a legfőbb Parancsnok: Kamill sebe kiújult, ezért a római Szent Jakab-kórházba került. Itt szembesült azzal a nyomorúsággal, amelynek aztán enyhítője lett. A Szent Jakab inkább menhely és árvaház volt, mint kórház, az ápolók kegyetlenek voltak. Egy időre Kamillból is ápoló lett, ám fegyelmezetlensége miatt hamarosan mennie kellett. Ismét katona lett, de csak míg el nem játszotta a zsoldját, a kabátját, sőt még az ingét is. Ekkor már csak a koldulás maradt. Egy jóakarója munkát szerzett neki a kapucinusoknál: kolostorépítésben vett részt. Ekkor történt az a benső fordulat, mely Isten titkának műve: megtért, és bűnbánatban, alázatban folytatta a kétkezi munkát. Mégis mennie kellett: a sebpecsét a lábán égni kezdett, ezért újra Rómába, a nyomorúság kórházába került. Három esztendőbe telt, amíg meggyógyult; ezt az időszakot noviciátusként élte meg. Bízott benne, hogy a rend visszafogadja, de Krisztus tüze az ismét kiújuló seb által végleg Rómában, a kórházban marasztalta, amelynek vezetője lett. Közösség alapítását fontolgatta, ám szemére vetették: széthúzást szít. Még gyóntatója, a kedves Néri Fülöp atya is megdorgálta, mondván: gőg, ha egy civil ember közösséget akar vezetni. Kamill ekkor beült az iskolapadba. Két év múlva pappá szentelték, de a helyzete még ekkor sem volt könnyű, noha mindenki tudta: betegápoló rendre nagy szükség van, az egyház nem nélkülözheti. 1591-ben a pápa, XIV. Gergely jóváhagyta a betegeket szolgáló kongregációt. Az egykor rossz utakon járó gyermek a szenvedők szolgálatában az életszentség útjára lépett. 1607-ben rendi generálisi tisztségéről lemondott ugyan, a betegápolásról azonban nem: ereje fogytán is a szenvedők mellett volt, társainak mindig egyetlen szót ismételgetve: „Szeretet, szeretet.” Kamill, hogy a testvéreket föl lehessen ismerni, vörös keresztet varratott a rendi ruhákra. Henri Dunant, a Nemzetközi Vöröskereszt megalapítója ezt vette át később. A magyar kamilliánusok itthon és Horvátországban ebben a himnuszban emlékeznek meg alapítójuk érdeméről és általa Isten dicsőségéről:
A jó halál atyái közt
szentségben jársz elöl, Kamill.
Békesség jelzi útjaid,
tudván, mit ér a szenvedés.
Erénydús lelked nem kötik
fogolyként múló érdekek.
Egyetlen sebre gyógyulás
neked gyémántnál többet ér.
Nehéz idők tanúja vagy,
korunkban példahordozó,
mikor a részvét messze jár,
s erős helyébe gyönge lép.
Munkád ha épít szíveket,
világkísértő gond csitul,
Krisztus szerelmén gyúl a fény
időárnyak közt tiszta jel.
Teremtőnk irgalmas Szívén
fohászkodj értünk, Szent Kamill!
Csituljon önzésáradat,
reménység váltson csüggedést.
(Dallama: Szentlélek Isten, szállj le ránk…)
Vegyes karra – orgonakísérettel – a nemrég elhunyt Koloss István dolgozta fel.