Fotó: Németh Péter
A felújítási munkálatok első szakaszának befejezését követően főpásztori szentmisével nyíltak meg a győri Nagyboldogasszony-székesegyház kapui december 3-án, advent első vasárnapján. A betérőket világosabb, tágasabb belső tér és a Könnyező Szűzanya megújult kegyoltára fogadta. A szentély immár a cancellus (elválasztó rács) és a stallumok nélkül várta a híveket, azt üzenve: a szentmiseáldozatban mindenkinek közvetlen közelről lehet része. Ez volt az első olyan ünnepi alkalom, amikor a hívek is szép számmal foglalhattak helyet az apszisban elhelyezett székeken. A szentmise elején Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke szenteltvízzel és tömjénnel megáldotta a főtemplom falait.
Ritkaság, hogy egy új egyházi évet egy templom megáldásával indítunk. A két esemény szorosan összetartozik, és alkalmat ad arra, hogy megvizsgáljuk: milyen kapcsolat fűz bennünket Istenhez és az Egyházhoz – kezdte szentbeszédét a Győri Egyházmegye főpásztora. Sámuel második könyvében azt olvassuk, hogy Dávid király és Izrael népe Jeruzsálembe tartva táncot lejtve vonult az Úr ládája előtt. Hosszú ideig kellett várakozniuk arra, hogy a szent sátorban elhelyezhessék a szövetség ládáját. Mi is várakoztunk, hogy visszatérhessünk a megújuló székesegyházba. A munkálatok ugyan folytatódnak, de már zavartalanul ünnepelhetjük együtt az Urat a templomban. Ez az egész egyházmegye ünnepe – mondta a főpásztor.
Veres András ezt követően az advent lényegéről elmélkedett: Az advent sajnos sokak számára elveszítette vallásos tartalmát. Az Isten népéhez tartozóknak kötelességük, hogy tanúságot tegyenek az advent örömhíréről. Sokan élnek megfosztva attól az örömtől, amit az Istennel való közösség megtalálása jelent. Mindnyájunk feladata, hogy a rászorulókat hozzásegítsük ezeknek az örömöknek a megtapasztalásához.
Az advent arra emlékeztet bennünket, hogy kétezer évvel ezelőtt Isten eljött közénk, s azóta sem hagyott magunkra bennünket. Az Úr jelenlétét naponta fel kell fedeznünk ahhoz, hogy Isten gyermekeiként tudjunk élni a világban. Egyesek úgy érzik, Isten eljött ugyan közénk, mégis távol van az emberiségtől. Számos alkalommal halljuk: hogyan lehetséges ennyi bűn és ennyi nyomorúság, ha Isten valóban köztünk van? Mindez azért lehetséges, mert nem minden ember vesz tudomást Isten jelenlétéről. Lehetséges, hogy ennyi nyomorúságban legyen részünk, mert nem mindenki törekszik arra, hogy Isten szeretetének tanúja legyen a világban. Éppen ezért szükséges, hogy Isten szeretetébe helyezzük magunkat, és hogy tanúságot tegyünk erről a szeretetről. Ha családunk, barátaink, munkatársaink körében is Isten szeretetét igyekszünk megélni, akkor mi magunk is gazdagodunk, és másokat is gazdagítani tudunk általa. A szeretetlenség olykor elkerülhetetlen, mert emberként hajlamosak vagyunk a bűnre, és nem tudunk mindig messzemenően helytállni a szeretetben. De ha világosan látjuk a célt, vagyis mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy csak Isten szeretete tudja ezt a világot szebbé és jobbá tenni, akkor erősödni fog bennünk a vágy, hogy a szeretet tanúságtevőivé váljunk. Izajás próféta lehullott falevélhez hasonlítja kortársait. Mi is gyakran érezhetjük úgy, hogy sokan vannak, akik elszakadtak Krisztustól, az Egyháztól, és mint száraz falevelet kergeti őket a szél. A próféta hangot ad csalódottságának Istennel szemben: „Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának” (Iz 64,6) – mondja. Isten azonban nem rejtőzik el előlünk, újra és újra meg akarja mutatni magát. Legfeljebb mi állunk háttal neki, s ezért nem látjuk, ki van mögöttünk – bátorította a jelenlévőket a győri megyéspüspök. – Aki tartósan hátat fordít Istennek, az előbb-utóbb száraz falevéllé válik, amelyet kerget a szél, mert nem lesz benne élet, krisztusi élet. Ám Izajás próféta reményt is ad a népnek, amikor azt mondja: Isten szeretete hűséges, Isten mindig velünk akar lenni. Ha úgy érezzük, távol van tőlünk, akkor vizsgáljuk meg magunkat: nem fordítottunk-e hátat neki. Isten nem ítél bennünket pusztulásra: minden embert a vele való szeretetre, a vele való közösségre hív.
Szent Ágoston arra figyelmeztet bennünket, ne álljunk ellen az Úr első érkezésének, hogy második eljövetele is boldogító legyen. A világ végén minden ember, hívő és nem hívő egyaránt találkozni fog az Úrral. Nem mindegy azonban, hogyan készültünk erre a találkozásra. Kívánom, hogy ez a mai ünnepi szentmise mindannyiunkban erősítse meg az elhatározást, hogy mi nem elszáradó falevelek akarunk lenni, hanem Istentől éltető erőt kapva gyermekeiként kívánunk élni ebben a világban. Ne tartsuk meg szeretetét önmagunknak, hanem legyünk készek és képesek arra, hogy másokkal is megosszuk az Isten szeretetében való létet. Mert csak akkor remélhető, hogy ez a világ, amelyben élünk, általunk is jobbá lesz. Karácsonykor azt kérdezzük a gyermekektől, hogy mit hozott a Jézuska. Az adventi készület során naponta kérdezzük meg magunktól is: mit hoz nekünk a Jézuska? Hozzon sok kegyelmet, örömöt, szeretetet, jóságot, mert egészen biztosan erre várunk mindnyájan, és csak ez teheti széppé az életünket – zárta prédikációját az MKPK elnöke.
Bognár István, a székesegyház plébánosa a szentmise végén köszönetet mondott Veres András megyéspüspöknek, hogy vállalta a felújítás feladatát. Kifejezte háláját a kivitelezőknek is, és mindazoknak, akik hozzájárulnak a székesegyház megújulásához. Külön megemlítette azokat az önkénteseket, akik az ünnepet megelőző napon segítettek a templom takarításában és feldíszítésében. A püspöki irodát vezető lelkipásztor a köszönetnyilvánításkor a székesegyház Palestrina-kórusáról sem feledkezett meg, amely ezúttal is ellátta a zenei szolgálatot.
A szentmisét követően a hívek közül sokan körbejárták a Győri Egyházmegye megújuló főtemplomát, és a Könnyező Szűzanya oltára előtt is kifejezték tiszteletüket. A székesegyház másik nagy kincse, a Szent László-herma idén még a Szent László Látogatóközpontban tekinthető meg, a Káptalandomb 13. szám alatt, a Héderváry-kápolna biztonságtechnikai rendszerének kialakítását követően – várhatóan jövőre – azonban visszatérhet majd a székesegyházba – tájékoztatatta a sajtót Bognár István plébános.
Forrás: Győri Egyházmegye Sajtóirodája
