Ekként írt Gyurkovics Tibor költeményében az Eucharisztiáról. A költő, a képzőművész, a teológus más és más módon közelíti meg úrnapját, ám a különbség a történetiségben leli meg az egységet. Úrnapja mozgóünnep: a pünkösdvasárnap utáni tizedik napra, csütörtökre esik, amit a katolikus egyház vasárnap tart meg. Krisztus titokzatos testének, azaz latinul a Corpus Christi Mysticumnak ünnepét IV. Orbán pápa 1264-ben rendelte el. A pápa döntését megelőzte Lüttichi Szent Julianna (†1258) látomása. Julianna ekkor a teliholdat látta, amelyből egy darabka hiányzott. Értelmezése szerint a Hold az egyházi év, amelyből az Oltáriszentség ünnepe hiányzik. Az ünnep létét a híres, Raffaello által is megfestett bolsenai csoda is megerősítette. A pápa épp Orvietóban időzött, amikor hírül vitték neki, hogy a közeli Bolsenában az ostya a pap kezében úrfelmutatáskor vérezni kezdett (Nagy Szent Gergely nagycsütörtöki csodájához hasonlóan). A fenti szereplők közül sokakat felismerhetünk Joseph Settegast (1813-1890) tizenkét lapból álló akvarellsorozatán, amelyeket Simor János prímás vásárolt meg műgyűjteménye számára. Settegast festményei nazarénus stílusuk miatt is a prímás kedvenceivé váltak. A lapok a következő, az Oltáriszentség tiszteletének elterjedésével kapcsolatos jeleneteket mutatják be korokon, helyszíneken átívelve, de mindig egyformán rajzos stílusban. A jelenetek egyrészt ábrázolják a szentáldozást (Szűz Mária, Mária Magdolna, Szent Benedek, Gonzaga Szent Lajos, Kosztka Szent Szaniszló példáján keresztül), az Oltáriszentség tiszteletének elméleti (Aquinói Szent Tamás az Oltáriszentség Officiumát írja, Szent Domonkos prédikációja az Oltáriszentség védelmében), lelki (Lüttichi Szent Julianna az oltár előtt térdepel, Liguardi Szent Alfonz szentségimádása) és liturgikus kidolgozását (Nagy Szent Gergely pápa miséje). A jelenetek nem nélkülözik a csodák (Szent Klára az Oltáriszentséggel) és a hétköznapi jelenetek (Szent Vencel ostyát süt) ábrázolását sem – habár az utóbbi a bolsenai csodára is utal. Mint láthatjuk, a tizenkét jelenet az Oltáriszentség tiszteletének évszázadokon átívelő, a zarándokegyház történelmén keresztüli bemutatása. Settegast sorozatát mintegy kiegészíti a Hiszekegy áldozatának lapjai, amit egy másik nazarénus, Julius Schnorr von Carosfeld (1794-1872) készített el, és szintén az esztergomi múzeumban található.
