Fotó: Mészáros Ákos
Sokan vagyunk, akik érdeklődünk a képzőművészetek iránt. Ez jól látszik, amikor kiállításokra megyünk, főleg ha már ismert alkotóról van szó. Nemegyszer előfordul az is, hogy sorba kell állni a pénztárnál. Mi van akkor, ha mindezt áttesszük a moziba, és egy-egy estére a filmszínház nézőtere válik kiállítóteremmé, múzeumi látogatóhellyé? Az utóbbi néhány évben pontosan ez történik az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Egyelőre klasszikus alkotásokat, veretes életműveket mutatnak be a díszterem nagyméretű vásznán. Ilyen volt a Botticelli: Dante pokla vagy a Bosch: A gyönyörök kertje, de folytathatnánk a sort a reneszánsz filmnapok kínálatával, amikor a firenzei Uffizi képtárról és a Vatikáni Múzeum hatalmas gyűjteményéről nézhettünk meg egész estés filmeket. Az Exhibition on Screen vonatkozásába többször is előfordult már, hogy Londonban még tartott a kiállítás, amikor itt már játszották a tárlatról szóló „dokumentumfilmet”. Az alkotások általában kilencvenpercesek, és többnyire az angol producer, Phil Grabsky nevéhez fűződnek, ő írja és rendezi is ezeket.
Az elmúlt napokban sajtótájékoztatót tartottak az Uránia Filmszínház vezető munkatársai, a következő szezon újdonságairól számoltak be a sajtó munkatársainak. Az októbertől 2018 júniusáig tartó időszakban számos alkotás várja a különlegességek iránt érdeklődő közönséget – avatott be minket terveikbe Elekes Botond, az Uránia Nemzeti Filmszínház igazgatója és Csordás Lajos sajtófőnök. A legutóbbi film az Én, Claude Monet a festő képein és személyes levelezésén keresztül mutatja be az impresszionizmus nagymesterét.
Filmre vinni állóképeket – első hallásra lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Pláne szereplők nélkül, kizárólag a narrátor hangjával, angolul, és magyar felirattal. Felmerül a kérdés: hogyan lehet áthidalni mindezt? Például úgy, hogy többféle helyszínen játszódik a „cselekmény”. Követjük Monet-t Párizsba, Velencébe, Londonba, Le Havre-ba, vagy éppen Étretat rendkívüli szikláihoz. Először láthatjuk a tájakat „élőben”, majd finom áttűnésekkel, a valóság képeire mintegy rávetítve mutatja a kamera a helyszínekről készült festményeket.
A Normandia partjainál fekvő Étretat látványos mészkőszirtjeinek természetes támívei a XVIII. század óta vonzzák a festőket és az írókat. Monet először az 1860-as években dolgozott Étretat-ban, majd az 1880-as években többször is ellátogatott ide. Különböző látószögekből tanulmányozta a szirteket, és hat változatot festett a Manneporte-ról, erről a sziklaív által körülzárt öbölről, amely a legkevésbé megközelíthető valamennyi közül. Monet, aki a művészetért akár a kényelmét és a biztonságát is hajlandó volt feláldozni, egy bizonytalan sziklaösvényen mászott le e látvány kedvéért. Az előző évben majdnem a vízbe fulladt, amikor egy hatalmas hullám lesöpörte a sziklapárkányról, ahol dolgozott – mindezt feleségéhez, Camille-hoz írott leveleiből tudhatjuk meg.
Kiderül a filmből az is, hogy a festőnek a meg nem értettség miatt milyen sokat kellett küszködnie azért, hogy el tudja adni egy-egy képét, és így biztosíthassa megélhetését. Tudjuk, hogy az impresszionistáknak az 1870-es években az elutasítás jutott osztályrészül. Paul Durand-Ruel francia műkereskedő volt az, aki felismerte a képességeiket, és első, legjelentősebb pártfogójuk lett. Nem véletlen, hogy a filmben idézett legtöbb levél – Monet családján túl – éppen neki szól. A nézőtér tele volt, a teremben egy pisszenés sem hallatszott, s a film végén – a moziban szokatlan és meglepő módon – a közönség megtapsolta a látottakat.
„Az Uránia immár százhúsz éve a legnemesebb értelemben vett szórakoztató ismeretterjesztés otthona” – olvasható a nemrég megjelent Fidelio-különszám előszavában. A fent említett képzőművészeti filmeken kívül a mozi kínálatában megjelennek a társművészetek is. Sokszínű az idei operaválogatás is: Donizettitől a Szerelmi bájital, Bellinitől pedig a Norma lesz műsoron az operaközvetítéseken. Az évad folyamán két Mozart-opera-előadást is láthatunk az Uránia mozivásznán: A varázsfuvolát és a Cosi fan tuttét. Vetítik sok egyéb más mellett Puccini két művét, a Bohéméletet és a Toscát is.
Az Exhibition on Screen képzőművészeti sorozatra visszatérve: az új epizódok közül méltán tarthat számot érdeklődésre a Michelangelo – Szerelem és halál című film, amely az októberi programban szerepel. Szintén az ősz folyamán láthatják a nézők a Canaletto festészetét bemutató alkotást, az új év elején pedig tavaszt varázsol a télbe a Festői kertek: Amerikai impresszionizmus című darab. Ezt követően a kortárs művészet egyik legismertebb festője, a brit David Hockney érkezik Budapestre a mozivásznon keresztül, majd a tavasz folyamán a modern festészet atyja, Cézanne művészetét hozzák közelebb a magyar nézőkhöz a Cézanne – Egy élet portréi című alkotással, amelyet a film alapjául szolgáló tárlat amerikai bemutatójával egy időben láthatunk az Urániában.
A Britsh Museum két kiállításának filmfeldolgozása is szerepel az Uránia műsorán. Október elején vetítik a Hokuszai – A nagy hullámon túl című filmet, amely a londoni múzeum azonos című kiállítása alapján készült a XVIII–XIX. század fordulóján alkotó japán mesterről. Közkívánatra karácsony előtt, csupán egyetlen alkalommal, újra látható lesz a British Museumból a Vikingek – Élet és legenda című kiállítást bemutató filmalkotás.
Októberben román és spanyol filmhetet is tartanak, november 3–5. között pedig – az Etalon Film szervezésében – az Uránia ad otthont a keresztény film- és könyvnapoknak.
Az Uránia Filmszínház gazdag kínálatának valamennyi programjáról a Fidelio különszáma ad tájékoztatást, amelyet a mozik pénztárainál találhatnak meg az érdeklődők.
