A keresztény hívő számára a szentháromságos Istenről szóló tanítás olyan hittitok, amely által számos misztérium megvilágosodik és érthetővé válik. Jézus gyakran beszélt az Atyáról, aki azért küldte a világba, hogy meghirdesse végtelen szeretetét. Azt is megígérte, hogy elküldi a Szentlelket, aki elvezet majd minket a teljes igazságra. Mindezek a tanítások érthetetlenek lennének számunkra, ha nem lenne tudomásunk Isten szentháromságos természetéről. Ennek köszönhetjük, hogy őt nemcsak a teremtésben történt megnyilatkozásaiból ismerhetjük fel, hanem bepillantást nyerhetünk belső életébe is. Alázattal valljuk meg számos tanításról: íme, hitünk szent titka. Ezáltal alapállásunk a csodálat, az imádás. Méltán jegyzi meg Goethe: „A gondolkodó ember igaz öröme kikutatni azt, amit lehet, és tisztelettel hódolni a kikutathatatlan titok előtt.” Igaz, hogy a Szentháromság igazi titkát nem tudjuk megfejteni, de hisszük – és hinni több, mint tudni. A Szentháromság szentháromságos életre hív meg bennünket, ez a felénk mutatott arculata. Nem véletlen tehát, hogy keresztényként a Szentháromság nevében születünk meg a keresztelésünk alkalmával, és az ő nevében vesszük fel az életadó szentségeket. Odaadó, feltétel nélküli szeretetre indít, mert minden közösséget csak a szeretet képes összetartani, eggyé forrasztani, mint ahogyan a Szentháromság sem három, hanem egy, mert Isten a végtelen szeretet. A szentháromságos élet tehát szeretetben való élet. Tertullián irja: „Ahol a három isteni személy van, ott az egyház.” Az egyház tagjainak látható szentháromságos közösséggé kell lennie, irgalmat, jóságot, reményt, szeretetet sugározva és hirdetve. Minél inkább elfordul az ember a szentháromságos Istentől, annál sivárabb, üresebb, céltalanabb és magányosabb lesz az élete. Ezért földi létünk igazi célja a Szentháromság szolgálata a benne való élet által, leborulva, imádva, befogadva, és önmagunkat neki mindörökre átadva. Antiochiai Szent Ignác bátorító parancsot ad: „Legyetek az Atya templomai, az Atyaisten számára készített épület. Krisztus keresztje az emelő szerkezet ehhez az épülethez, a Szentlélek pedig a felhúzó, szárnyaló erő.”Erre figyelmeztessen bennünket minden keresztvetés, amikor magunkra öltjük a legnagyobb titkot: az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében.
