A cseh művész alkotásai már csak két hétig láthatók a Pécsi Galériában. A tárlat a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa program keretében érkezett a baranyai megyeszékhelyre, igencsak előkelő „szomszédok” közé. Hiszen a galériától néhány méternyire őszig látható a Munkácsy-trilógia, néhány utcányira pedig a ravennai mozaikok másolata. És nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Csontváry és Vasarely képei szintén karnyújtásnyira vannak a cseh mester műveitől. A tárlat nagy részét az úgynevezett dekoratív pannók és a párizsi évek alatt készült plakátok teszik ki. Látható többek között a Napszakok-, az Évszakok-, a Drágakövek-sorozat. Megcsodálhatjuk a hírnevet meghozó színházi plakátokat, amelyek Sarah Bernhardtot ábrázolják, a Job cigarettamárka reklámját, valamint könyvillusztrációkat, újságcímlapokat. Röpke korszak volt ez, amelyben a fogyasztói társadalom és a művészet megfogta egymás kezét, és a hétköznapi művészetté válhatott, a művészet pedig a mindennapok része lehetett. A kiállítás érdekessége a mintegy száz darabból álló fotóanyag, amelyet a művész készített modelljeiről. Ezenkívül a tárlat bepillantást enged Mucha kevéssé ismert, ám annál nagyobb szabású sorozatába is, A szlávok eposzába, amellyel nemcsak hazájának, de önmagának is bizonyítani kívánta, egyebet is tud, mint „egyszerű plakátokat” festeni. Az élet mégis úgy hozta, hogy neve örökre ez utóbbiakkal fonódott össze. Az évtizedekig készülő történelmi freskói hazájában is csak az elmúlt években kerültek méltó helyükre. Azok a bizonyos „egyszerű” plakátok azonban még június 6-ig megcsodálhatók Pécsett. Csalogatják és igézik a látogatót, míg a közöttük álmélkodóban önkéntelenül is felmerül a hasztalan kérdés: vajon mi a titkuk? Hiszen alkotójuk olykor még a giccs határáig is elmerészkedett. Azt is tudjuk, érzéki nőalakokkal túl könnyű hatást elérni. Egy idő után kicsit mind hasonlít is egymásra, és nem csupán az egységes Mucha-stílus miatt. Hogy mi lenne mégis a titok? Talán az, hogy egyszerűek. És szépek. Hogy egyszerűen szépek.
