Joachim Meisner bíborost – saját kérésének megfelelően – a román kori Szent Gereon-bazilikában ravatalozták fel, ahonnan jól rá lehet látni „plébániatemplomára”, ahogyan a nyugalmazott érsek a dómot hívta. A gyászmenet innen indult el július 15-én délelőtt a kölni dómba, ahol elődje lelki üdvéért Rainer Maria Woelki bíboros, kölni érsek mutatott be szentmisét. – Meisner bíborost még az egykori Német Demokratikus Köztársaságban ismertem meg. A hetvenes évek elején a magyar papnövendékek még nem utazhattak Nyugatra. Szabadságunkat azonban Kelet-Németországban tölthettük, ahol nemcsak nyugati teológiai könyveket ismerhettünk meg, de egy olyan katolikus egyházat is, amely ugyan diaszpórában élt, ám sokkal több lehetőséggel rendelkezett, mint magyar egyházunk – kezdte szentbeszédét Erdő Péter bíboros.
– A szerzetesközösségek például, amelyeket hazánkban szigorúan betiltottak – például a jezsuiták és sok más szerzetesrend –, ott legálisan működhettek. Így volt ez Kelet-Berlinben is, a Pappel-allee-n, ahol a kármelita szerzetes nővérek éltek. Azt mondták, hogy egy magyar szerzetes nővér is van a közösségben. Ez a magyar apáca, akit a háború után harminc évvel is még így emlegettek, Cherubina Brümmer volt, akit 1946-ban – jellegzetes közép-európai abszurditásként – mint „német nőt” telepítették ki Magyarországról. Ettől a szerzetesnővértől hallottam először a szimpatikus papról, Joachim Meisnerről, aki Sziléziában született, Kelet-Németországban banktisztviselőként dolgozott, majd késői hivatásúként pappá szentelték. 1975-ben, amikor újmisét mondtam Kelet-Berlinben, bemutattak az újonnan felszentelt Meisner segédpüspöknek. Később arról értesültem, hogy Berlin érsekévé nevezték ki. Olyan feladattal bízták meg, amely abban az időszakban egészen rendkívüli volt: egy olyan főegyházmegyét vezetett, amely Kelet- és Nyugat-Berlinben egyaránt illetékes volt – egy olyan érsek, aki pasztorális tevékenységét a város mindkét részében gyakorolhatta. Igen kényes pozíció volt, amely megfelelő belátást és diplomáciai érzéket követelt. Meisner érseket hamarosan bíborossá kreálták, és a berlini püspöki konferencia elnökévé választották. E felelősségteljes hivatal betöltésével vitathatatlanul jelentős mértékben hozzájárult Németország újraegyesítéséhez.
1988-ban II. János Pál pápa Köln érsekévé nevezte ki. A Renovabis szolidaritási akció elnökévé választották, és püspökségének határain túl is jelentős szolgálatot nyújtott a világegyház számára.
Püspökeink hálásan tanúskodhatnak arról, milyen sokat tett Meisner bíboros Közép- és Kelet-Európa országaiért. Családi emlék is összekötötte őt ezekkel az országokkal, hiszen édesapja e régióban esett el a háborúban – folytatta Erdő Péter.
Pasztorális magatartását közvetlenség, a gyermekek, a fiatalok, a szegények és az idegenek iránti nyitottság jellemezte. Már áldozópapi szolgálata idején a Caritas vezetője volt. A szegények és a rászorulók iránti szociális elköteleződése egész életét végigkísérte. Gyakorlatias érzékkel megáldott, dinamikus, nyílt szívű pásztor volt.
Szenvedélyesen kereste és szerette a krisztusi tanítást és az igazságot. Sok örömet talált a hitben és a pasztorális tevékenységben. Ebből a szempontból azt is mondhatjuk, hogy Ferenc pápával volt kongeniális.
Mit jelent tehát kereszténynek lenni? Személyes kapcsolatban lenni Jézus Krisztussal, aki Mesterünk és Urunk. Nem mitológiai alak ő, hanem történelmi személy, valóságos Isten és valóságos ember. Tanításához és egész tevékenységéhez történelmi út vezet tehát – ezen az úton nem egyedül járunk, hanem az Egyház közösségében, amely Krisztussal kapcsol össze bennünket – mondta beszédében a magyar bíboros.
A gyászmisén elhangzott Ferenc pápa üzenete és XVI. Benedek emeritus pápa levele.
Ferenc pápa üzenetét Nikola Eterović, Németország apostoli nunciusa olvasta fel. Ferenc pápa üzenetében Meisner bíborosnak „az Egyházért és hitért való rendületlen kiállását” méltatta. A Szentatya azt hangsúlyozta, hogy Joachim Meisner mély hitből fakadó buzgósággal állt mind a nyugat-, mind a kelet-európai emberek mellett.
XVI. Benedek személyes hangú levélben búcsúzott Meisner bíborostól. Az emeritus pápa megrendültségét kifejező levelét Georg Gänswein érsek olvasta fel a gyászszertartáson. „Amikor az utolsó nap reggelén hiába várták a szentmisén Meisner bíborost, szobájába siettek. Holtan találták, kezéből kicsúszott a breviárium. Ima közben érte a vég. Olyan halál adatott meg számára, ami rámutat arra, ahogyan élt: tekintetét az Úrra emelve, vele párbeszédben.”
Joseph Ratzinger szerint Joachim Meisner egyike volt azoknak a pásztoroknak, akikre „nagy szüksége van az Egyháznak, hogy teljes határozottsággal a hitből élve és gondolkodva szálljanak szembe a korszellemmel”.
A gyászszertartáson a hívek spontán tapssal fogadták az emeritus pápa üzenetét.
Forrás: Vatikáni Rádió német szerkesztősége
Fordította: Gátas Judit
