Fotó: Merényi Zita
– Nem csak a magyar egyház és hitoktatás küszködik azzal, hogy miként szólítsa meg az embereket, főleg a fiatalokat. A dogmatikai, teológiai kifejezések a hit világában járatos hívők számára egyértelműek, de a kívülről érkezők, a nem hívők és főleg a fiatalok, a gyerekek nem értik már ezeket. Gondolok az olyan, számunkra otthonosan csengő, egyszerű fogalmakra, mint például „kegyelem”, „üdvösség”, „megváltás”. Nagyon komoly törekvések vannak a fiatalok megszólítására, arra, hogyan lehet a tartalom megváltoztatása nélkül megértetni velük hitünk titkait. Jelentős kísérlet volt, amikor XVI. Benedek pápa megkérte Schönborn bíborost, bécsi érseket, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa alapján egy munkabizottsággal készítsen egy katekizmust a fiatalok számára. Így készült el az úgynevezett YOUCAT (Youth Catechism of the Catholic Church – A Katolikus Egyház Ifjúsági Katekizmusa), amelyet kiadásának évében, 2011-ben hetvenezer példányban osztottak szét a madridi ifjúsági világtalálkozó résztvevői között, több világnyelven. Magyarul 2013-ban, majd 2016-ban jelent meg a Kairosz Kiadónál. Ennek az úttörő kezdeményezésnek világszerte hatalmas sikere volt. Ezért összeállt egy csapat Németországban, hogy ebben a szellemiségben, ugyanezzel a külső megjelenéssel más hittani témájú könyveket is kiadjon a fiatalok számára.
E kiadvány szerzői a maratoni futással hasonlítják össze a bérmálkozásra való felkészülést – az egyiknél a testet, a másiknál a lelket kell edzeni, erősíteni. Négy lépésben határozzák meg az edzéstervet. Melyek ezek?
– A maratoni futás hasonlata csupán egy példa arra, hogy a könyv milyen ötletekkel szólítja meg a fiatalokat. A hosszútávfutásba nem lehet mindenfajta előkészület nélkül belevágni, és ez áll a bérmálásra is, nagyon komolyan fel kell készülni rá. A könyv négylépéses „edzéstervet” ajánl. Az első, hogy a bérmálkozó járjon rendesen minden órára, ne hagyjon ki „edzést”. Másodszor: keresse Isten közelségét, vegyen részt szentmisén, akár esik, akár fúj. Harmadszor, nagyon lényeges a rendszeres, reggeli és esti imádkozás, Isten megszólítása. A kiadvány apró trükköket is megoszt az olvasóval, például az „ágykeret-szabályt”. Így szól: „Reggel ne hagyd el az ágyad szélét reggeli ima nélkül; este ne lépd át esti ima nélkül. A negyedik lépés: „Hallgasd meg Isten üzenetét, olvasd a Bibliát.” Ha belegondolunk, teljesen hagyományos tanácsokról van szó, ám ezek olyan nyelven szólnak, amely a gyerekek számára könnyen érthető, amelynek megszólító ereje van.
Térjünk vissza a miselátogatásra…
– Hittanórákon és az elsőáldozásra, bérmálásra való előkészületek során is gyakori gond, hogy még a hittanos gyerekek között is sokan vannak, akik nem járnak misére. Nyilván nagyon fontos lenne, hogy a gyermekmiséken a prédikáció a gyermekek számára érthető stílusban szóljon. Erre szép példákat lehet látni. Ha a prédikáció unalmas, ha nem tudja lekötni a gyermeket, és az énekek is idegenek tőle, akkor nem szívesen vesz részt a misén, keresi a kibúvókat, hogy ne kelljen mennie. A Bérmakönyv tele van érdekes trükkökkel, találunk ilyet a misehallgatással kapcsolatban is. A felirat: „Tíz ok, amiért nem megyek templomba.” De a mondat vége áthúzva szerepel a könyvben, s föléje írva ez olvasható: „Tíz ok, amiért nem mosakszom.” A mosakodás – a fogmosással kezdve – mindig gondot jelent a kisgyermek számára. A könyv ilyen kifogásokat ír le: „Amikor kisgyerek voltam, kényszerítettek a mosakodásra.” „Akik állandóan mosakszanak, képmutatók.” „Sokféle szappan van, melyik jó nekem?” „A fürdőszobában mindig hideg van, nem szívesen vagyok ott.” „Karácsonykor és húsvétkor megmosakszom, ennek elégnek kell lennie.” „Nincs időm mosakodni.” Az összeállításból egyértelműen látszik, hogy mindegyik érv párhuzamba állítható azokkal, amelyekkel a gyerek vagy fiatal azt próbálja igazolni, hogy miért nem jár misére. A könyv rögtön meg is cáfolja ezeket: ha a testedet meg kell mosni, akkor a lelkedet is ápolnod kell, rendszeres kapcsolatban maradva Istennel.
A Bérmakönyv teológiai hátteret ad a bérmálkozásra felkészülőknek az egyes órákhoz, s olyan dolgokra is felhívja a figyelmet, amelyekre nem nagyon figyelünk, pedig alapvetően fontosak. Jézus szenvedésével kapcsolatban például leírja: sokan arra hivatkoznak, hogy Krisztus csupán néhány órát szenvedett, mi ez a Gulágon, Auschwitzban vagy a világ megannyi helyén napjainkban is szenvedők borzalmas kínjaihoz képest. Jézus esetében azonban nem egyszerűen egy embert szegeztek keresztre, hanem maga a szeretet halt meg, az emberré lett Isten Fia. Ez pedig egyedülálló.
– A Bérmakönyvhöz mellékelt tanári kézikönyv nagy értéke, hogy minden fejezetnél összefoglalja az ahhoz tartozó teológiai hátteret. Ez mélyebb és tágabb, mint ami a gyerekek kezébe kerül. Ezt követően ad didaktikai ötleteket, szép példákat említve, hogy miként lehet ezt feldolgozni. Merész megállapítás, de igaz, hogy Jézusban „maga a Szeretet halt meg: Isten emberré lett Fia”, aki magára vette a világ bűneit. Ezzel együtt pedig a könyv – rendkívül szemléletes módon – behozza itt a helyettesítő szenvedés fogalmát, ami a hitünk egyik fontos alkotóeleme: Jézus értünk és helyettünk is szenvedett. A kiadvány három konkrét példát említ a mások helyett vállalt szenvedésre: a lengyel válogatott röplabdázó és topmodell Agata Mrózt 2008 júniusában legyőzte a rosszindulatú rákbetegség, miután lánya születéséig, 2008 áprilisáig minden kezelést elutasított, amely veszélyeztette volna a magzat egészségét. Maximilian Kolbe lengyel minorita pap 1943-ban Auschwitzban önként vállalta a halált egyik fogolytársa, Franciszek Gajowniczek helyett, akinek felesége és gyermekei voltak. 1945 áprilisában pedig Apor Vilmos győri megyés püspök megakadályozta, hogy a várost elfoglaló orosz katonák nőket gyalázzanak meg, ezért lelőtték. Húsvéthétfőn hunyt el. A könyv így vezeti fel, hogy Jézus Krisztus az egész emberiségért áldozta fel az életét. Érdekesség, hogy a német eredeti szövegtől két konkrét esetben eltér a magyar nyelvű kiadvány: Apor Vilmos mellett helyet kapott benne a nemrég elhunyt bencés szerzetes pap, Olofsson Placid története is.
