Egy plébánia életében fontos szerepet játszik a Katolikus Karitász működése. Jelzi a rászorulók és a világ számára, hogy Jézus szeretete tanítványai, követői által ma is kiárad, gyógyítva azokat, akik lelki és testi sebeket hordoznak.
Az Újlaki Sarlós Boldogasszony-plébánia karitászcsoportja is ennek a krisztusi szeretetnek a hordozója, továbbadója. Az elmúlt évtizedekben ez a szolgálat sokféleképpen megnyilvánult.
A rendszerváltozás előtt a betegekről gondoskodtak. Ennek kiemelkedő egyénisége Cseresznyés Nándor volt. A kilencvenes évek elején aztán a plébánia sokat tett azért, hogy a hívek adományai Erdélybe is eljussanak; Udvardy László vezetésével végezték ezt a hősies munkát. Ezt követően az újlaki hívek közül sokan vállalták, hogy főznek a rászorulóknak és segítik a szegényeket. Ebben az időben a karitászcsoport vezetői Tarján Mária, Raisz Ildikó és Szaszovszky József voltak. Az új vezető, Munkácsi Péter pedig már új feladatok előtt áll: felkeresi a rejtve élő szegényeket, betegeket, akik nem kopogtatnak a plébánia ajtaján, de segítségre szorulnak.
Újlaknak, egyedi helyzete miatt, egy sajátos feladata, küldetése is van. A budai hegyek erdeiben és a Duna partján sok hajléktalan él, akik megtört családi életük vagy tartós munkanélküliségük miatt elvándoroltak vidéki otthonaikból. Nincs ugyan bejelentett lakásuk, de ők is a plébánia területén élnek. Ők azok, akik naponta segítségre szorulnak. A plébánia, a hívek nagylelkű adományait továbbadva, rajtuk is próbál segíteni.
