A nagy érdeklődés miatt a zarándokcsoportoknak Torinóban regisztráltatniuk kell magukat. Eddig több mint egymillióan kértek belépést. II. János Pál pápa bölcs szavai szerint ugyan „nem az egyház dolga, hogy megállapítsa, hiteles-e a lepel, vagy melyik korból származik, mert az a történelem, a történészek és a tudósok feladata. Hitünk nem a torinói leplen alapszik, ezért nem befolyásolja azt.” Ennek ellenére bizonyos sajtótermékek megmosolyogtató módon igyekeznek lejáratni a lepelkutatást, mintha így a keresztény hitet rendíthetnék meg. A történelmi leleteket általában érdeklődés övezi, így érthető, hogy különös figyelemmel fordulunk egy olyan emlék felé, amely Jézus személyével állhat kapcsolatban. Van, aki egyenesen Urunk feltámadásának bizonyítékát látja benne, holott a feltámadás a hit misztériuma. De vajon nem középkori hamisítvánnyal van-e dolgunk? Akkoriban azonban nem csalni, hanem – történeti érzék híján – inkább tanítani akartak a mai értelemben nem hiteles emlékekkel is. De hát középkori technikával? Ismerünk olyan feltételezést is, amely szerint Leonardo da Vinci műve volna, csakhogy az ő életében a leplet már francia földön őrizték. Vagy egy keresztes lovag halotti leple volna? De akkor hová lett a holttest? Egymásnak ellentmondó feltételezések, tudományos vizsgálatok, cáfolatok jellemzik a lepelkutatás (szindonológia) száz évét. A torinói lepel azonban máig őrzi titkát. Nincs biztos tudományos válasz arra a kérdésre, hogyan keletkezett a halotti lepel. Secondo Pia torinói ügyvéd 1898-ban készített fényképfelvétele után lassan kivehetők lettek a korbácsnyomok is A vásznon látható nyomokat semmilyen oldószerrel sem sikerült eltüntetni, tehát nem tartalmaznak semmilyen pigmentet, festéket. Az 1970-es években két amerikai fizikus, John P. Jackson és Eric Jumper háromdimenziós felvételt készített a lepelről. Kimutatták, hogy az emberi alakot ábrázoló kenderszálak elszíneződése összefüggésben áll a holttest és a lenvászon távolságával. Különböző elméletek születtek arról, hogyan alakult ki a test lenyomata a gyolcson. Emanuela Marinelli márciusban a római Alfonsiana Egyetemen tartott tudományos konferencián – a Vatikáni Rádió összefoglalója szerint – így ismertette száz év kutatási eredményeit:
A tudományos vizsgálatoknál maradva szóljunk kicsit részletesebben Barbara Frale legújabb felfedezéséről. A názáreti Jézus halotti leple című könyvében megfejtette azokat a leplen fellelhető, elhalványodott görög, latin és arámi szavakat, amelyeket korábban Thierry Castex francia tudós fedezett fel. A Vatikáni Levéltár kutatója összehasonlította a betűket azokkal az írásokkal, amelyek számos ókori és középkori dokumentumon olvashatók. Minden arra vall, hogy ez a szöveg egy papirusztekercs lenyomata, amelyet Tiberius császár idejében a szövethez kapcsoltak halotti bizonyítványként. A szöveg szerint az eltemetett személyt Tiberius uralkodásának tizenhatodik évében, azaz Krisztus után 30-ban ítélték halálra. A halálra ítélt neve názáreti Jézus volt. A halotti bizonyítványt liszttel és vízzel ragasztották a lepelhez. Az írást vasat is tartalmazó tintával írták. Severino Poletto torinói bíboros érsek legutóbbi nyilatkozatában is rámutatott: a hitelesség kérdése még mindig nyitott. „De a lepel tökéletesen visszatükrözi Jézus kínszenvedését, ahogyan azt az evangéliumokban olvashatjuk. A vásznon talált emberi vér A-Rh-pozitív. A törvényszéki orvosok, akik az anyagot megvizsgálták, azt állítják, hogy a vércseppeket, amelyek a homlokon találhatók, töviskoszorú okozta, míg a test többi részén korbácsolásból származnak. Élő ember véréről van szó, míg a mellkasból kifolyó vér egy halotté. Az egyház számára – folytatta Poletto bíboros – a torinói lepel mindenképpen egy keresztre feszített férfi szenvedésének drámai eseményeit jelzi. Arra ösztönöz, hogy elmélkedjünk Jézus kínszenvedéséről és feltámadásáról, valamint nagy vigaszt nyújt a szenvedésben. A szenvedők, a keresztet hordozók, a betegek, a magányosok enyhülést találnak a lepel szemlélésében, megtapasztalva Krisztus mindenkit magához ölelő szeretetét.”
