A teológia, a fenomenológia és a modern bölcselet területén egyaránt otthonos francia akadémikus arra a kétnapos konferenciára érkezett hazánkba, amely eddigi életművének közép-európai értékeléséről szólt. A fenomének felosztása tárgyakra és jelenségekre címmel elhangzott „bevezetőjével” a szimpózium díszvendége arra vállalkozott, hogy filozófiájának alapfogalmait magyarázza. Előadása a korunk gondolkodását meghatározó kanti fenomenológia kritikája volt: a „kézzelfogható” tárgyi fenomenalitáson túllépve elsősorban a jelenségekre (a „nem objektív fenoménekre”) összpontosított. A tárgy (objektum) megismerhető, tapasztalható, mérhető, tudományosan leírható és reprodukálható. Ezzel szemben a jelenség sajátos „átmenet”, lehetőség, mint esemény „meglepetés”, megismételhetetlen és megérthetetlen. Marion rámutatott, hogy a minket körülvevő látható és láthatatlan világ jóval több annál, mint amit a kanti fenomenológia megragadni képes. A tárgyi fenomének eseménnyé fordulhatnak át. Marion ennek megvilágítására a képzőművészetből és a költészetből hozott „idézeteket”. Előbb Kandinszkij művészetét, a festő „napnyugtaélményét” elemezte: egyik fiatalkori festménye a késő délutáni fényben leírhatatlan szépségben tárult fel előtte – akkor, egyetlen alkalommal… Marion szerint Baudelaire Találkozás egy ismeretlennel című verse tökéletes fenomenológiai leírása egy eseménynek. A költőt megbabonázza az utcán mellette elhaladó hölgy tekintete, pillantása a villám erejével hat rá. Ez a jelenség „ok nélküli”, „visszautasíthatatlan”, egyszeri és megismételhetetlen. Marion a fenomenológia területéről még két úgynevezett tiszta eseményt említett előadása zárásaként: saját születésünket és halálunkat, amely számunkra előre nem látható, és amelyről nem tudunk beszélni. A francia (vallás)filozófus írásaiban a fenomenológia „teológiai lehetőségeit” tárja fel. Vető Miklós professzor ennek tükrében Marion teológiájába engedett bepillantást. Ő Isten és a létezők „egyértelműségéből” indul ki. Isten léte más, mint a teremtményeké: csak önmagával azonos, őrzi transzcendenciáját, mindenhatósága ebben a relációban értelmezhető. Marion „lehetetlenségfilozófiáján”, a „pozitív megérthetetlenségen” keresztül közelíti meg a téziseknek alá nem vethető Teremtőt. A Végtelent nem kell megértenünk, és ez nem „bukás”; éppen e meg nem érthetőség az igaz Isten létezésének bizonyítéka. Isten kiüresítette önmagát, szabad akaratából emberré lett értünk. A kinyilatkoztatás alapján, a fenomének igazsága révén közelebb juthatunk hozzá; mert a fenomenológia arról is szól, ami fogalmakkal nem írható le. E gondolkodás csúcsa az Eucharisztia: egy fenomén megjelenése, amikor az önmagával azonos, de mindig más Isten mutatja meg magát. A láthatatlan megjelenik a láthatóban…
