A kiállított liturgikus ruhákat öt településről gyűjtötték össze: Hajdúnánásról, Hajdúdorogról, Kálmánházáról, Újfehértóról, valamint a hiányzó darabokat a területen működő püspökségek közreműködésével Debrecenből, illetve Nyíregyházáról kapták. A kiállítást Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy az idők folyamán az ember – nemcsak a maga tehetségéhez, hanem az Isten nagyságához igazodva – mindig is igyekezett gyönyörű hangokkal „felöltöztetni” a fohászt, díszíteni a liturgikus teret és a papi öltözetet. Liturgikus szolgálatát a pap azért sem végzi egyszerű hétköznapi viseletben, mert megjelenésének ünnepélyességével is ki akarja fejezni: a szertartás nem a hétköznapi dolgok közé tartozik.A papi ruházatban – amint a püspök elmagyarázta – jól elkülöníthető a mindennapi és a liturgikus viselet. A hétköznapi viselet – amelynek két formája van, a reverenda és a papi civil öltözet – az egyenruha kategóriájába tartozik, ami azt a hivatalt, feladatot reprezentálja, amelyet viselői végeznek. A liturgikus öltözet ezzel szemben egyrészt utal arra, hogy a pap milyen feladatot lát el – így a diakónusnak, az áldozópapnak, a püspöknek más a ruházata –, másrészt az istentisztelet jellegét, méltóságát és nagyságát fejezi ki. A püspöki liturgikus öltözet például megegyezik a papi öltözettel, a különbség a reverenda színében (fekete helyett lila) és a főpásztori jelvényekben jelenik meg. A püspöksüveg (mitra, infula) a főpapi méltóság jelvénye. A kettős ágú mitrával először a X-XI. században találkozunk, a pásztorbot (baculum) a főpap pásztori tisztségére emlékeztető jelvény, amelyet a VII. századtól Hispániában kezdtek használni a püspökök, a XI. századtól pedig általánosan elterjedt. A kiállítás egy hónapon keresztül megtekinthető. Buczkó József igazgató tervei között szerepel, hogy a kiállítás anyagát – amennyiben igény lesz rá – más településeken is bemutassák.
