Ez a lelki fellendülés nem történt meg a dél-amerikai kontinensen. Ezért küldte őt II. Fülöp spanyol király, hogy Lima érseke legyen. Csakhogy ő világi hívő volt, és nem ismerte a problémákat. Elhárította a felkérést, de végül kénytelen volt elfogadni. Hosszan készült küldetésére. Sevillában püspökké szentelték, és 1580-ban hajóval Peruba indult. A zilált állapotokat igyekezett rendezni, állandóan utazott, látogatta egyházmegyéjét, zsinatokat tartott. Sőt, Latin-Amerika problémáinak megoldására összehívta a 3. limai püspöki konferenciát (1582-83), amelyet „amerikai Trientnek” neveztek. Szívén viselte az indiánok sorsát. Tisztázta a missziós feladatok végzésének kötelezettségét a szerzetesek és az egyházmegyei szolgálatot végzők között, meghatározta feladataikat. Minden útja több évig tartott, az utolsóról már nem tért vissza. Az indiánok között, egy szegényes, kicsi falu kápolnájában halt meg 1606 nagycsütörtökén, ahová kívánságára vitték, amikor rosszul lett. 1679-ben IX. Ince pápa boldoggá, 1726-ban pedig XIII. Benedek pápa szentté avatta.
Gyümölcsoltó Boldogasszony (Március 25.)
Az evangéliumi történet már a II. században belekerült a hitvallás szövegébe. A megtestesülés misztériumát az V. században már több helyen, a VII. században pedig különös ünnepélyességgel tartották meg. 692-ben a III. konstantinápolyi zsinat helyesnek ítélte a nagyböjti időben történő ünneplését. Ezt az ünnepet az ambrozián liturgiában és Spanyolországban kivették a böjti időből, és karácsony előtt ünnepelték. A magyar múltat idézzük, amikor Padányi Bíró Márton följegyzése szerint az ünnepi szentmise liturgiájához hozzátartozott a leborulás szép hagyománya: „Karácsony napján és a Szűz Mária napjain, főképpen pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis az Ige testesülése és fogantatása napján, a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő több társaival együtt az oltár eleibe mégyen. Ott a legelső, legalsó grádicson éppen a földig leborul, így imádja a megtestesült Igét, és az isteni kegyességnek ebben kinyilatkoztatott titkát ilyen alázatossággal tiszteli.” Az ünnep nagyböjti jelentőségéről XVI. Benedek pápa tanítja: „A nagyböjti időszakban gyakrabban elmélkedünk a Szűzanyáról, aki a Kálvárián megpecsételte Názáretben kimondott igenjét. Jézussal, az Atya szeretetének tanújával egyesülve Mária megtapasztalta a lélek vértanúságát. Kérjük bizalommal az ő közbenjárását, hogy az egyház, küldetéséhez hűen, bátran tanúságot tegyen Isten szeretetéről az egész világnak.”
