„Tibhirine szerzetesei szegényen éltek Algéria falusi népe körében, mint egy iszlám ország keresztény vendégei, amikor az országot pusztító testvérharc áldozataivá váltak 1996-ban” – írja a pápa.
A szerzetesek nem menekültek az erőszak elől – folytatja. – Kicsiny imádkozó egyházi közösségként tettek tanúságot. Gyilkosaik elvették az életüket, de örök életet kaptak. Felülemelkedtek a gyűlöleten, nem álltak ellen. Megélték a muszlimokkal való párbeszédet, és így példát adtak minden kereszténynek, hogy keressék a másokkal való találkozást – zárja előszavát Ferenc pápa.
A Zenit hírügynökség jelentése szerint Paul Desfarges, Constantine püspöke hírül adta, hogy az 1938-ban alapított tibhirine-i kolostor április végén ismét megnyitja kapuit.
A szerzetesek annak idején sok orvosi és adminisztratív segítséget nyújtottak a környékbeli földműves népnek. Luc (Lukács) testvér orvosként, mások a hatósági ügyek intézésében álltak az emberek rendelkezésére. Amikor iszlám harcosok kértek orvosi segítséget, őket sem utasították el. Mégis ők lettek a gyilkosaik 1996. március 26-áról 27-ére virradó éjjel. Beteljesedett a perjel, Christiane de Cherge lelkinaplójában olvasható felajánlás: „Ha egy napon – és ez akár ma is lehet – a terrorizmus áldozata leszek, szeretném, ha közösségem, egyházam, családom mindig szem előtt tartaná, hogy életemet Istennek és ennek az országnak adtam.”
