Az írónővel beszélgetünk. Két éve indította el a képzést, amelyet előadásában bemutatott. Milyen visszajelzéseket kapott a fiataloktól? Hogyan képzeli el a folytatást? Volt egy fiatalember, akiről a képzés során kiderült, hogy listát vezetett a lányokról, akikkel lefeküdt. A képzés végén pedig odajött hozzám, és azt mondta: a hallottak után immár el tudom kezdeni az életemet. Ez a képzés valójában kevés ahhoz, hogy minden résztvevő élete gyökeresen megváltozhasson. Támogató csoportokra van szükségünk, egyfajta hálózatra, hogy megmentse ezeket a fiatalokat. Én azonban nem vagyok szervező típus, nem szoktam stratégiákat kidolgozni. Csak azt látom, hogy sok fiatalnak szüksége van erre a fajta gondolkodásra. Természetesen jó lenne, ha valamiféle mozgalom alakulna ebből, de nem tervezek előre, mert nem ez az én erősségem vagy karizmám. Szeretnék viszont egy egyesületet alkotni azokból az emberekből, akik olvasták a könyveimet. Tőlük sok megerősítő visszajelzést kapok, és érzem, hogy igény lenne erre.
Meg akarok változtatni valamit, mert azt gondolom, hogy ez központi kérdés, mégis tabu. Nem beszélhetünk az abortuszról vagy a homoszexualitásról. Egyszer megkértek, hogy egy keresztény rendezvényen tartsak előadást a homoszexualitásról. Egy parlamenti képviselő pedig – aki maga is homoszexuális – mindent elkövetett, hogy erre ne kerülhessen sor. Miért ne lehetne előadást tartani, ami kiutat mutathatna a homoszexuálisoknak? Tennünk kell valamit, hiszen valóságos kulturális háború zajlik a szemünk előtt. Politikusaink jól látják, mi történik az Európai Unióban, hiszen az összes tagállamban igyekeznek terjeszteni a gender-ideológiát. Nemrég az Európai Parlament elfogadta a homofóbiáról szóló törvényt. A homofóbia szörnyű szó: mindenkit, aki ellenzi a kultúra homoszexualizálását, neurotikusnak bélyegez. De mi nem vagyunk azok! Szeretünk minden embert, és mindig erre is törekszünk. Egyáltalán nem irtózunk a homoszexuálisoktól, de úgy gondoljuk, hogy ez tönkreteszi a kultúránkat. Megadjuk ezeknek az embereknek a szabadságot, hogy úgy éljenek, ahogy akarnak, de a gyerekeinknek ne ezt tanítsák az iskolában! Amit én tudok tenni, persze kevés, de hogy mi lesz ebből a mozgalomból, az tényleg Isten kezében van. Hogyan lehetne egy európai méretű tisztasági mozgalmat elindítani, amelyet előadásában is említett? Még nagyon korai ezt megmondani – válaszolt az írónő. Meg kell törnünk azokat a tabukat, hogy nem beszélhetünk az abortuszról vagy a fogamzásgátlásról. A fogamzásgátlás igazi problémát jelent. Az egyház a Humanae Vitae enciklikával mondta el erről is gondolatait. Katasztrofális kimenetelű demográfiai változások zajlanak az európai országokban. Az iszlám pedig már szinte mindenhol jelen van, és születési rátájuk magasabb a miénknél. S mi azzal vagyunk elfoglalva, hogy az élet kultúráját mindenhol háttérbe szorítsuk? Mikor ébredünk már fel?
