Ez a nem szokványos színház, ezek a nem szokványos színészek, ezek a nem szokványos nézők létrehozzák a színház archetípusát, eredeti lényegét: a bennünk élő igazság újrajátszását. S mi más lehetne ez keresztény hívők esetén, mint a Szentírás, a vérünkké vált igazság előhívása a messzeségből, mélységből és magasságból. Ennek a kalandnak lehettünk részesei február 18-án a pesthidegkúti Klebelsberg Kultúrkúriában. Hogyan hívta meg Jézus Zebedeus fiait tanítvánnyá, mit érezhetett az apa, mikor fiai magára hagyták, s mégis miért áldotta meg őket a búcsúkor? Avagy az eredménytelen halászat keserve után a csodálatos halfogás halászaival együtt örülhettünk. A kék kendők Jordánjában újjászülethettünk Keresztelő János kezei között, s karunkban tarthattuk a Kisdedet Máriával és Józseffel; Ruttal, Boázzal áldhattuk a Magasságost. Egy-egy jeleneten eltöprenghettünk. Például, hogy miről beszélgetett Illés és Mózes az Úrral a színeváltozás hegyén. – Félsz? – kérdezte Mózes. S aztán a „rendező-néző” kérdezhetett az általa kért jelenet után ugyanattól a „Jézustól”, akit Eszter alakított. Mit is érzett az előadás közben? A kettősséget: a bámuló tanítványok még nem tudják, miben lesz majd része, míg a próféták már pontosan tudják és megértik őt! – szólt a válasz. A következő nézői kérés a kánai mennyegző, különös tekintettel a pohárnok érzéseire. Belépünk a lakodalomba, átjár a vidámság; egyszer csak pusmogás indul, a szolgák már tudnak valamit. A háttérben Mária mozgósítja fiát – „Jaj, anyám, lehet neked nemet mondani?” –, majd a szolgák megtöltik a mosakodóedényeket. A pohárnok rémülten várja gazdája szörnyű haragját, mikor átnyújtja „vízzel” a poharat a borkóstolónak. A csodálatos bornak is csak több korty után tud hinni és örülni! Végül a teremtés művébe kóstolhattunk bele. Itt Éva lett a kígyó, aki újra meg újra megpróbálkozik Éva veszedelembe csalásával. Forog, sündörög, hízeleg, vágyakat ébresztve kínálja az almát – Irén kinyúló karja a tudás fájának ága, végén csüng a pirosan hívogató gyümölcs. Nyújtogatja nyakát Éva, ellenáll Ádám, de megtörténik a baj, amibe az egyik magával rántja a másikat is. Hiába rettennek meg, már késő, kiűzetnek a legboldogabb helyről. Az est a tablóval zárul, melyben a szereplők levetve a kendő-jelmezeket, a „meglepetés” – habitusukban összegzik az este rendüléseit. Sorban jönnek előre: „Kígyó” – mondja Éva, s lehanyatlik a színpad szélén. „Megszületett a Megváltó!” – mondja a másikuk. Valóban, bennünk is, mindenki felszabadultan és hálásan tapsol… Potzner Irén és Nyáry Péter nyolc éve alapította a jelenleg húsz tagból álló amatőr csapatot, amely sok helyen szerepelt már (Pszichodráma Kongresszus, Művészetterápiás Kongresszus, Nemzetközi Bibliodráma Találkozó, Művészetek Völgye, városmisszió; határon túl Kolozsvárott, Szamosújváron), s amelyet legközelebb február 28-án, május 2-án és június 6-án este 7 órakor az óbudai Szent József Házban (Kórház utca. 37.) láthatunk. Az előadások ingyenesek, adományt köszönettel fogad a társulat.
