Őbenne egy igazi imádkozó, engesztelő és missszionáló papot ismertem meg. Követte, amit Szent Pál kért Timóteustól: „Hirdesd az igét! Állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan!” Rendkívül összeszedett, fegyelmezett pap volt. A tábor kíméletlen, szigorú rendjén belül neki még saját napirendje is volt. Az ávósok és a vamzerek (besúgók) olthatatlan gyűlölettel vették körül. Veszélyes volt vele még szóba állni is. Állandóan figyelték, kivel és mit beszél. De ő ezzel nem törődött. Közölte velünk, hogy vasárnap hajnalban a takaró alatt misézik, és első pénteken lehet nála áldozni. Nem tudom, a kellékeket honnan szerezte be. A titok nyitja valószínűleg a havonta kapható félkilós csomagban rejlett, akármilyen szigorúan ellenőrizték is azt az ávósok. Az atya számára ez, természetesen életveszélyes volt. Az áldozást úgy oldottuk meg, hogy az atya kiment a a mosdóba, mi pedig egyesével utána, és ott áldoztunk. Az internálótáborban immár a nyolcadik első pénteken áldoztam Regőczi atyánál a mosdóban. A nap folyamán azonban váratlan dolog történt. „Vigyázz!” harsant, és ávós tisztek nyomultak be a terembe. Ilyesmi máskor is előfordult. Ilyenkor egy vagy több internáltat elvittek munkatáborba, vagy új perben felakasztották, mások esetleg nyomtalanul eltűntek. Most az én nevemet is felolvasták néhány máséval együtt. Villámgyorsan össze kellett csomagolni, és rohanni a bejárathoz. Futás közben még búcsút intettem Regőczi atyának, mire az egyik ávós tiszt rám ordított: „Mi az, itt akar maradni?” Ebből tudtam, hogy nem akasztani visznek, hanem jobb helyre, mint Kistarcsa. Akkor még nem tudtuk, hogy Nagy Imre miniszterelnök lett, és elrendelte a politikai internáltak szabadon bocsátását. Hat év múlva egyik fiam keresztelésére vártuk Regőczi atyát mint keresztapát, de nem érkezett meg. Néhány órás késéssel azonban mégis megjelent, és elnézést kérve közölte, hogy rendőrségi kihallgatáson kellett megjelennie. Felbecsülhetetlen értékű papi munkáját ugyanis állandó szabadságvesztések és rendőri zaklatások között végezte. Elgondolkodtató, hogy míg Isten őt hosszú, tevékeny és eredményes élettel ajándékozta meg (kilencvenöt éves), üldözői és kínzói lassan mind nyomtalanul eltűnnek…
Balogh Ferenc
Bellér Lajos verbita halálára
Lajos atya neve sokak számára egybeforrott a magyarországi Cursillo mozgalommal, és a Szentírás mélységes szeretetével. Őszinte lelki élete, hallatlan egyszerűsége és fanyar humora mindenki számára vonzóvá tette egyéniségét. A Békés megyei Kevermesen látta meg a napvilágot 1928. március 28-án. Már kisgyermekkorában pap akart lenni, és ehhez járult hozzá az Isteni Ige Társasága akkori gyermeklapja, a Kis Hitterjesztő, melyen keresztül a missziós hivatás megérintette. A noviciátust Kőszegen végezte, ahol 1946-ban tett első fogadalmat.1949-ben ő is azok között a teológusok között volt, akiket a társaság a romló politikai viszonyok miatt „kicsempészett” az országból. A németországi Bonn mellett, St. Augustinban végezte filozófiai és teológiai tanulmányait. 1954-ben tett örökfogadalmat, majd pappá szentelték. Ezt követően Angliába ment nyelvet tanulni.
1956. szeptember 26-án érkezett meg a Fülöp-szigetekre, ahol 1989-ig teljesített szolgálatot, Pangasinan tartomány Binmaley városában. Végig egyetlen plébánián működött, mivel ő volt az egyetlen verbita szerzetes pap, aki beszélte az ottani helyi nyelvjárást. Így természetesen rá várt az a feladat is, hogy a liturgikus szövegeket és a hozzájuk tartozó szentírási részeket lefordítsa. Talán ekkor született meg benne a Szentírás iránti hallatlan szeretet. 1989 telén Gaál Jenő atyával elsőként érkezett vissza Magyarországra, hogy újraalapítsák a magyar rendtartományt, melynek alappillére az általuk meghonosított Cursillo mozgalom lett. Emellett korát meghazudtolóan vágott bele a fiatalok pasztorációjába és a Biblia-apostolságba is. 1996-ban még leköltözött a Dél-Alföldre, hogy Ásotthalmon, a Fatima Házban is elindítsa a Cursillo mozgalmat. Hosszú szenvedés után ez év január 30-án, a székesfehérvári Országos Papi Otthonban hunyt el. A mindenható Isten, akinek igéje olyan sokat jelentett Lajos atya számára, adja meg neki az örök világosságot és békét.
P. Tóth Zoltán SVD
