Mindezek ellenére van előnyös hozadéka ennek a világeseménynek, hiszen felfokozódott az érdeklődés az éghajlatvédelem aktualitásai iránt. Sokféle, gyakran ellentmondásos adat, érvelés bombázza tudatunkat, s ezek nemegyszer félelmet, katasztrófaérzést keltenek sokakban. A hívő ember sem lehet közömbös a meteorológiai veszélyek iránt, ugyanakkor lényeges többletet birtokol, mivel bízhat a Teremtő akaratának és művének beteljesedésében. Ne felejtsük, a Föld és az emberiség sorsa nem cél nélküli – a teremtés műve tökéletes.
Ezt Sirák fia könyve (42,17-18) így fogalmazza meg:
Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett,
hogy a mindenség szilárdan álljon
fensége színe előtt.
A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja,
ismeri minden számvetésük.
A Magasságbeli ismer mindeneket,
s világosan látja az idők jeleit.
Ha az isteni gondviselés tudatával élünk, akkor új dimenziók nyílhatnak meg előttünk a klímakérdés megítélésében is. Ez a hit a biztonság ajándékát nyújthatja számunkra – de feltételekkel. Kiindulásként gondoljuk át az isteni gondviselés lényegét Mircea Aioanei nyomán: „Isten vezérel és kormányoz minden eseményt, beleértve az emberek szabad cselekvéseit is, valamint külső körülményeiket is, és minden dolgot a meghatározott cél felé irányít, az ő dicsőségére.” Hinnünk kell, hogy a gondoskodó irányítás működik a Föld és az emberiség jövőjét alapjaiban befolyásoló folyamatok során is. Ezért bízhatunk abban, hogy végül is felismerjük teendőinket, melyek az isteni akarat beteljesülését szolgálják. Keresztényi világképünk szerint a klímaváltozás ügye azért igen kritikus, mert szembesülnünk kell azzal, hogy a szélsőséges időjárási események gyakorisága miatt csökkenhet az élelmiszertermelés biztonsága a Föld számos régiójában. Az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívás: miként táplálható a folyamatosan növekvő népesség? A jelenlegi 6,79 milliárd helyett a becslések szerint 2050-ben 9,1 milliárd ember él majd bolygónkon, ami negyvenszázalékos népességnövekedést jelent. Ebből fakadóan a következő negyven évben megduplázódik az élelmiszerigény, miközben folyamatosan csökken a megművelhető földterület, továbbá fogy a mezőgazdaság számára biztosítható víz mennyisége. Teljesíthetetlennek látszó feladat – mintha felidéződne Malthus hamis próféciája: a népesség növekedése túlhaladja az élelmiszer-termelést, ami nyomorhoz, katasztrófához vezet (1798). Mint a korábbi századokban bebizonyosodott, úgy az előttünk álló évtizedekre előretekintve is bízhatunk abban, hogy a tudományos megismerés és a technológiai innováció ma még nem látható eredményességgel biztosítja az igények kielégítését az élelmiszer-termelésben. Hasonlóan a tudomány kulcsszereplő a klímaváltozás kedvezőtlen folyamatainak mérséklésében. Előbb vagy utóbb be kell látnunk, hogy a biztonsági és erkölcsi követelmények betartásával akár az atomenergia, akár a géntechnológia segíthet a klímaváltozás kártékony hatásainak mérséklésében. A kutatóműhelyek jelenlegi eredményei számos megoldást előrevetítenek a zöldenergia-termelés kiszélesítéséhez, illetve a vizet jobban hasznosító vagy a hőtoleráns növények nemesítéséhez. Ne bízzuk azonban el magunkat, hiszen még igen messze vagyunk attól, hogy értsük a növényekben lejátszódó molekuláris folyamatokat, amelyek meghatározzák az emberi célokat szolgáló szervek kialakulását, működését. Ennek ellenére a folyamatosan bővülő új ismeretek a fejlesztések egész sorát eredményezhetik. A kutatók és a feltalálók alkotómunkája pedig egy lehet a sokféle mód közül, amely az isteni gondviselés szellemében segít az emberiség sorsproblémáit megoldani és a klímaválságot elhárítani a jövő nemzedékek érdekében. A koppenhágai konferencia után éppen ezért még nehezebb elfogadni, hogy elsősorban a politikusok kezében legyen a megoldás kulcsa – inkább a tudomány feladatvállalását kellene előtérbe helyezni. Talán bátorítást meríthetünk Szent-Györgyi Albert Psalmus Humanus című verséből:
Uram! Ezt a gyönyörű földet adtad otthonunknak,
Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél.
Képessé tettél, hogy megértsük művedet,
Megkönnyítsük munkánkat, száműzzük
az éhséget és betegséget.
(Ötödik Ima: A föld)
(A szerző a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke)
