A Júdás helyét elfoglaló Mátyást Milánóban február 7-én ünneplik, míg a római kalendárium szerint ünnepe február 24- ére esik. Ettől még távolabbi napra, augusztus 9-ére helyezi mennyei születésnapját a bizánci liturgia. Személyéről ugyanakkor keveset tudunk: valószínűleg tanúja volt Krisztus feltámadásának, később pedig Etiópiában vagy Palesztinában hirdette az evangéliumot. Noha ő a tizenkettedik apostol, az apostolkatalógusokban gyakran Szent Pállal helyettesítik személyét. Ennek köszönhetően aránylag ritka képi megjelenítése is, amelyen hosszú fehér szakállal, vértanúságának eszközével, a szekercével, vagy alabárddal, karddal, kereszttel, kővel ábrázolják. Az esztergomi Keresztény Múzeum gyűjteményében őrzött XV. századi osztrák festő, az úgynevezett Winzendorfi mester szétfűrészelt szárnyas oltárának egyik tábláján láthatjuk apostolunkat – sajnos eléggé sérült állapotban. A többi tábla Simont, Bertalant, illetve Fülöpöt ábrázolja. Az említett apostolkatalógus egyik lehetséges helyéül a szárnyas oltárok predellája (amin az oltárkép áll – a szerk.) szolgált. Ebben az esetben (a helyhiány miatt) természetesen nem beszélhetünk fél-, vagy teljes alakos ábrázolásokról, mint fent, hanem inkább mellképekről, portrékról. Ilyen mellképsorozatot őrzött meg számunkra egy 1430 körül osztrák vagy magyar műhelyben készült szárnyas oltár predellája. A szárnyas oltár bal oldali, merev szárnyképén kapott helyet Szent Dorottya is. Felette Alexandriai Szent Katalin, velük átellenben Borbála és Margit ismerhető fel. A III-IV. század vértanúja, Szent Dorottya a kappadókiai Cezáreában tett tanúságot Krisztusról. És nem is akárhogyan: a hitének megingatására rendelt hitehagyott nőket is megtérítette. Kivégzése előtt pedig a gúnyolódó Teofil almát és rózsát kért tőle a túlvilágról. Dorottya előbb teljesíttette a kívánságot, hiszen imádságában egy angyal jelent meg előtte egy kosár almával és rózsával. Ezeket elküldte Teofilnak, aki hittel válaszolt az ajándékra – az ő sorsa is a vértanúságban teljesedett ki.
