Az MTA díszterme teljesen megtelt mindazokkal az érdeklődőkkel, támogatókkal, politikai és közéleti szereplőkkel, akik fontos feladatuknak érzik hazánk társadalmának, közérzetének, közgondolkodásának jobbítását. A Szent Egyed közösség világszerte – így hazánkban is – a szegényekkel, a társadalom peremén élőkkel foglalkozik. Visszapillantás egy fájdalmas történetre című előadásában Katz Katalin az emlékezetről mint a jelent meghatározó tényezőről beszélt. „A múltat nem tudjuk megváltoztatni, de tanulhatunk belőle.” A cigányság múltjának felvázolása után a magyarországi helyzetet tekintette át, párhuzamot vonva a zsidó és a cigány holokauszt között. „Az emlékezés nem csak a múltról szól. A tanúságtétel és a felemelt szó nem vádaskodás, hanem gondoskodás a nyugalmasabb közös jövő érdekében” – zárta előadását Katz Katalin, aki a jeruzsálemi Héber Egyetemről érkezett a konferenciára. Ceija Stojka Bécsben élő cigány asszony tanúságtétele visszafojtott csendben hangzott el. Megrendítő volt hallani a gyermekkori emlékeket: három nemzetiszocialista tábor túlélőjeként saját felelősségének érzi azt, hogy minden embernek beszéljen arról a kegyetlen tettről, amelynek családja és több százezer más ember is halálos áldozata lett. Azt, hogy hogyan élték túl édesanyjával és testvérével, máig sem érti. Anyja tanácsára sem a nevét, sem az életkorát nem mondta meg, amikor kérdezték: a neve helyett a karjába tetovált számra bökött, és tizenhat évesnek mondta magát, hogy mindenképpen beosszák dolgozni, és ne lőjék agyon azért, mert még csak tizenkét éves. Marco Gnavi, a Szent Egyed közösség egyik papja Rómából érkezett, a főegyházmegye egyik hivatalának a vezetője, amely az ökumenizmussal, valamint a szektákkal és az új kultuszokkal folytatandó párbeszéddel foglalkozik. Marco Gnavi a cigányság történetéhez tett hozzá hasznos tudnivalókat, majd a mai magyarországi és európai uniós helyzetet vázolta fel. Hangsúlyozta, hogy a cigányoknak ezerháromszáz éve nincs konkrét hazájuk Európában, miközben egyes felmérések szerint mintegy tizenkétmillióan élnek a különböző országokban. Mondandóját azzal zárta: „A történelem találkozásokból alakul ki, és a találkozást szolgáló szavakból. Itt, Magyarországon is találkozhat egymással a hangunk, keresztényeké és zsidóké, hívőké és nem hívőké, romáké és gádzsóké, és legyőzhetjük a cigánygyűlöletet, ha erősen él bennünk a remény, hogy a világ képes úgy összerakni az egymástól különböző dolgokat, hogy nem feledkezik meg senki identitásáról.” Ladányi János, a Corvinus Egyetem tanára a magyar cigányhelyzetről, valamint az ezt kialakító politikai tényezőkről beszélt, kiemelve, hogy megoldásnak csakis az összefogást és a hosszú távú gondolkodást tudja elképzelni. Hangsúlyozta, hogy a mai helyzet nem más, mint „intézményesített gettósítása” a cigányságnak és a teljesen leszakadt társadalmi rétegeknek. Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottságának elnöke a változás egyik legfontosabb tényezőjeként a hozzáállás megváltoztatását, valamint a másik ember méltóságának tiszteletben tartását említette. Mohácsi Viktória, a Mozgalom a Deszegregációért Alapítvány igazgatója az együttélést, míg Székely János püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációs referense a krisztusi lelkületet jelölte meg a jövőbeli változás alapjaként.
