Rákosszentmihályon, ahol akkoriban laktunk, a Csömöri út és az akkor Krenedits Sándorné utca (korábban Ilona utca, később Bajcsy-Zsilinszky utca) sarkán, ahol annak idején a HÉV befordult, volt egy kis apácazárda és mellette egy óvoda. Négy-öt éves lehettem, édesanyám szerette volna, ha én is óvodába járnék. Én nagyon nem örültem ennek, pár napnál többet nem is töltöttem ott. De arra határozottan emlékszem, és ez kellemes emlékként él ma is bennem, hogy volt ott egy nővér, aki igen szépen hegedült. Ezt a hangszert alighanem akkor láttam először „testközelből”, és nagyon tetszett a nővér szép játéka. Később, már iskolásként, gyakran ministráltam a templomban. Két főtisztelendő úrra is emlékszem, egyikük Olaszországból érkezett, és nehezen beszélte magyar nyelvünket. Tőlük tanulva, nekik ministrálva kezdtem megismerni és megszeretni az oltár körüli szent cselekmények liturgikus rendjét. Egy kis szentképet is kaptam egyszer a nővérektől, „a buzgó kis ministránsnak” felirattal. Ha nagyon keresném, talán meg is találnám valahol. Később elköltöztünk Rákosszentmihályról, és nem tudom, mi lett a nővérekkel a szerzetesrendek feloszlatása után. Sőt, azt sem tudom – hiszen gyerekként ez nem is érdekelhetett -, hogy valóban azok a szerviták működtek-e ott, akikhez Bóna nővér tartozott. De ha igen, akkor talán ő is emlékszik még azokra az időkre. Szeretném neki élőszóban is elmondani, mennyire hálás vagyok mindazért, amit a nővérektől kaptam.
Vass Gábor
Budapest
A zarándoklás szabadsága is
Örömmel és várakozással olvasom az Új Ember sorozatát hétről hétre a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény kapcsán. A saját életemből ennek egy kevésbé szembetűnő oldalát szeretném leírni. A rendszerváltás előtt háromévente egyszer mehettünk Nyugat-Európába, ha volt rá pénzünk, és a hatóságok engedélyt adtak rá. Így például elkísérhettem Lékai László bíboros urat Rómába, amikor nemzeti zarándoklatot vezetett a pápához. Ritka alkalom volt, „ritka, mint a fehér holló”. Kis dolognak számít, de nagy jelentősége van, hogy a rendszerváltás óta több utazási iroda mer zarándoklatokat szervezni, közülük is kitűnik a Makrovilág, amely 2000-ben megszervezte a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által meghirdetett szentföldi, majd római zarándoklatot, illetve néhány éve az országos fatimai engesztelő zarándoklatot. Ma már egyházmegyék, plébániák is indíthatnak önálló zarándokutat, amihez nem kell állami engedély, és ahol szabadon, bátran megerősíthetjük hitünket. Néhány évvel ezelőtt az Új Ember zarándoklatával jutottam el La Salette-be és Lourdes-ba, mindmáig felejthetetlen élmény.
Fehér László,
Székesfehérvár
