Ezért világítóeszközökkel tartottak felvonulást. A keleti egyházak példájára valószínűleg a szíriai származású Sergius pápa (687-701) vezette be az ünnepet Rómában is, és február 2-ára helyezte (a karácsony ünneplése miatt). A Geláziusz-féle Szakramentárium Mária megtisztulását helyezte előtérbe, és ezt tartotta meg az 1570-ben V. Piusz pápa által kiadott Római Misekönyv is. XXIII. János pápa a kiadott liturgikus Kódexében Urunk bemutatásáról beszél, amely a II. vatikáni zsinat rendelkezésére kiadott Római Misekönyvbe már így került be. Az ünnepi szentmise keretében gyertyát áld meg az egyház, és az égő gyertyákkal tartott körmenet utal a régi körmenetekre, amelyeket mindig „fényekkel” tettek még ünnepélyesebbé. A mai ünnepen különösen jelentős, hogy Urunk a nemzetek világossága. A megáldott gyertyákat otthonainkba visszük, és a haldoklók mellett, vagy ha a pap a szentségekkel otthonunkba érkezik, az előkészített kereszt mellé meggyújtva elhelyezzük. A mai napon van a szerzetesek világnapja is. 1997. február 2-án tartották meg először a szerzetesek világnapját II. János Pál pápa kezdeményezésére. A Szentatya elgondolása szerint ez a nap, amelyen Jézust úgy mutatják be, mint a világ világosságát, szép alkalom arra, hogy az Istennek szentelt személyek hálát adjanak az Úrnak meghívásuk ajándékáért. Így az ő nyomdokain járnak, aki maga a világ világossága.
Szent Balázs püspök és vértanú (Február 3.)
A III-IV. századi keresztényüldözések utolsó áldozatainak egyike, Örményország Sebaste városának püspöke. Népszerűségének oka egyik csodája, amelyből az úgynevezett Balázs-áldás származik. A hagyomány szerint egy kisgyermek életét mentette meg, akinek torkán egy halszálka akadt meg.
Szent Anszgár (Oszkár) püspök
801-ben Amiens közelében született. Mivel korán árvaságra jutott, a corbie-i bencések nevelték. Egy nagy élménye indította arra, hogy szerzetes legyen. Nemsokára tanítani kezdett a kolostori iskolában, majd 823-tól a Korvey-ben alapított új kolostor tanára lett. Apátja a császár kérésére az északi misszióra rendelte 825 körül. Változó eredménnyel tevékenykedett Dániában és Svédországban, míg Lajos császár 831-ben alkalmasnak látta, hogy missziós központot alakítson ki, és pápai legátussá nevezze ki Oszkárt. Püspöki székhelye Hamburgban volt. A normannok 845-ben elpusztították városát, és a dánok is fellázadtak a kereszténység ellen. Menekülni kényszerült, és székhelyét 858-tól Brémába kellett áthelyeznie, és így kormányozta az egyesített egyházmegyét. 864. február 3-án halt meg Brémában. Liturgikus ünneplése 1969-ben került a római kalendáriumba, mint Észak-Európa nagy apostola és térítője.
Szent Ágota szűz és vértanú (Február 5.)
A szicíliai vértanú szűz tisztelete elsősorban Cataniában terjedt el, ahol – valószínűleg – vértanúsága is történt Decius császár idejében. Tisztelete már a VI. században nagyon elterjedt volt. Élettörténetében számos legendás elemet találunk. Tiszteletét mutatja, hogy az úgynevezett Római misekánonban is szerepel a neve, és Rómában két bazilikát is szenteltek tiszteletére. Ma az olvasmányos imaórában Szicíliai Szent Metód püspök szónoklatából halljuk a szent magasztalását: „Valóban jó ő, Isten jóságának részese. Ezért hívják Ágotának, azaz »jó«-nak.”
Miki Szent Pál és társai vértanúk (Február 6.)
Xavéri Szent Ferenc eredményes japán missziós tevékenysége után harminc évvel komoly nehézségek támadtak. A hatóság őrizetbe vett hat spanyol ferencest, három jezsuitát, tizenhét világi hívőt, akik között két katekumen és két tizenegy és tizenhárom éves gyermek volt. Közülük a legkiemelkedőbb Miki Pál jezsuita atya volt. Kegyetlen kínzások után keresztre feszítésre ítélték őket. Nagaszakiban haltak vértanúhalált 1597. február 5-én. Szemtanúk tanúsága szerint Pál szenvedése közben is hűségre biztatta honfitársait. A Távol-Kelet első vértanúit Boldog IX. Piusz pápa avatta szentté 1862-ben.
