Ebben a játékban élő, néma „szoborrá” merevedve kell illusztrálni a játékvezető által megadott témát, s a legjobb szobor nyer. A helyszín pedig a cebui Community Scouts nevelőintézet, amely volt utcagyerekeket próbál felkészíteni az emberhez méltó életre. Bár a Fülöp-szigeteki ember számára oly fontos dolog, a család ezeknek a gyerekeknek nem adatott meg, mégis nagyon vágynak rá. A fenti jelenet az intézet karácsonyi ünnepségén zajlott, december 12-én. Cebui szokás szerint már jóval karácsony előtt megkezdődött a „karácsonyi időszak” – ilyenkor az intézmények dolgozói, tanulói összejönnek a Szeretet megünneplésére. Magyar jótevőink segítségével most (is) a cebui verbita szemináriumunk biztosította a finom ételeket a gyerekek számára. Sőt, a szokásos vitaminok mellett kisebb ajándékokat is tudtunk adni minden gyereknek. Ezúton szeretném mindenkinek továbbadni a köszönetet, aki anyagilag vagy imádsággal segített. Míg Európában az egyház is egyre inkább specializálódik, mégpedig a „vallási szolgáltatásokra”, a cebui emberek a hitüket az élet és a helyi kultúra összefüggésében élik meg. Ezért misszió az egyetemi munkám, ahol a szakmai dolgok minden erőltetés nélkül előhoznak világnézeti kérdéseket is. Mostanában többet kell bent lennem az egyetemen, mivel a tanszékvezető professzorunk (egy másik verbita testvér) megbetegedett és helyettesíteni kell. Építész kari folyóiratunk új számának megjelenéséről is beszámolhatok. A lap úttörő kezdeményezés volt, hiszen a szigetvilágban alig vannak ehhez hasonló szaklapok. A cikkírók és a szerkesztők gondolkodásmódja is most alakul, fejlődik. A karácsony előtti hajnali misék változatlanul nagyon népszerűek Cebuban. Annyira, hogy a szomszédos hatalmas jezsuita templomban a hajnali fél ötkor kezdődő ünnepélyes szertartásokon csak az kapott ülőhelyet, aki már négy óra előtt megérkezett. A misén adventi énekek és olvasmányok hangzottak el, viszont az utána következő templomi harangjáték kizárólag karácsonyi énekekből állt. Az „éjféli misén” a plébániatemplomban vettünk részt – már kilenc órakor tele volt a templom a tíz órakor kezdődő szertartás előtt. Karácsony napján a telepi kápolnában, a helyi katekéta által vezetett igeliturgia három órakor kezdődött, amely szintén helyi eseménynek számított. Itt semmiképpen sem lehet paphiányról beszélni, viszont a főegyházmegye nem küld papot a kisebb telepekre, ahol a helyi hitoktatók tartják össze a katolikusokat. Azért az igazi karácsony itt is december 25-e. Az ünnepet és a következő napokat a sziget belső részén, egy félreeső erdei településen töltöttem, egyik szeminaristánk családja körében. A szegény hegyi földművesek szeretettel fogadtak. Reméltem, hogy a hegyekben kicsit hűvösebb lesz, de itt is csak éjszaka csökkent a hőmérséklet harminc fok alá. Bár áramellátás már van a településen, vízért mindenki a falu közös kútjára jár, ami így a környék társadalmi életének egyik központja. Míg a reggeli mosakodás Európában a fürdőszobák titka, itt a nap első találkozási lehetősége. Köszönöm az imádságot, a rám gondolást és az anyagi segítséget is. Aki most is szeretne segíteni, a verbita Missziós Titkárság csekkjén teheti meg. A közlemények rovatba be kell írni, „Lányi Béla”. Minden kedves Olvasónak áldott új évet kívánok!Bár a szegénység miatt nincs karácsonyi ajándékozás, az egyszerű emberek szeretetének és Istenbe vetett bizalmának megtapasztalása igazi lelki ajándék volt számomra.
(Cebu, Fülöp-szigetek)
