Az ünnepség első részében a megerősített regula egy-egy pontjáról elmélkedett, imádkozott a regulát követő szerzetesi közösségek egy-egy tagja. Volt, aki hálát adott a mennyei Atyának a hívó szóért. Azért az isteni sugalmazásért, amellyel megajándékozta a közösség tagjait, és elindította őket az evangéliumi élet útján. Kérést is megfogalmaztak: ajándékozzon Isten a közösségnek új hivatásokat, hogy hiteles és örvendező szívvel megélt ferences életükkel és szavaikkal vonzóvá tegyék mások számára is ezt az életet, valamint könyörögtek azért, hogy ne nézzék le és ne ítéljék el azokat az embereket, akik nem ezt az életformát élik. Kérték azt is, hogy őrizze meg bennük Isten a szent szegénység lelkületét, bocsánatért esedeztek minden elkövetett hűtlenségükért, azokért a pillanatokért, amikor alkalmatlanok voltak országának hirdetésében. Imádkoztak az Atya iránti szeretet és engedelmesség lelkületéért is. Segítséget kértek ahhoz, hogy amikor habitusukat magukra öltik, le tudják vetni a régi embert, és fel tudják ölteni magukra az újat. A
munka kegyelméért is hálát adtak. Kérték, hogy a rájuk bízott feladatokat odaadással, hűséggel, szeretettel – legjobb tudásuk szerint végezhessék Isten dicsőségére, embertársaik javára.Megköszönték Istennek azt is, hogy Szent Ferencnek megmutatta a szegénység útját: aki ezen jár, azt nem köti gúzsba a vagyon megszerzésének vágya, megőrzésének aggodalma, nem bántja a gazdagság, az önzés bűne. Nagylelkűséget is kértek Istentől, hogy időt szánjanak beteg testvéreikre, és szívesen szolgálják őket. A megerősített regula pontjainak sorolásakor az elmélkedésben az is elhangzott, hogy a harag és türelmetlenség sokakon gyorsan elhatalmasodik, pedig a harag üt és sebez. Éppen ezért bocsánatot kértek minden ilyen elkövetett cselekedetükért testvéreiktől, embertársaiktól. Beszéltek arról is a ferences közösségek tagjai, hogy többek közt rájuk is lett bízva Jézus szavainak hirdetése az emberek közt. Mint mondták, ezt egyházközségekbe ágyazódva végzik, a többiekkel megélt egységben, küldetésként – melyért Istennek kívánnak hálát adni. Azokra az egyházmegyékre, városokra, falvakra pedig Isten áldását kérték, ahol az Igét rajtuk keresztül is fogadja és hallgatja Isten népe. Kérték az Urat: legyen evangéliuma az a cement, amely összetapasztja és felépíti az egyházat. A regula pontjaihoz fűzött imák után a közösségek egy-egy tagja az elmúlt évben megtapasztalt kegyelmekről tett tanúságot. Volt, aki az Assisibe vezető zarándoklat lelki élményeiről beszélt, volt, aki az egységet élte meg, különösen a jubileumi esztendőben. Magyar Gergely tartományfőnök az egyik világi közösségnél tett látogatásának élményeiről szólt, kiemelve, hogy a világi rend tagjainak lelkülete mennyi segítséget adhat egy-egy kereső vagy reménytelenségbe sodródó embernek. A tanúságtételek meghallgatását követően az ünnepi szentmisét negyven ferences, kapucinus és minorita szerzetes közösen mutatta be Majnek Antal kárpátaljai ferences püspök vezetésével. A főpásztor szentbeszédében a többi közt e szavakkal fordult a jelenlévőkhöz: Ferenc fölfedezte az evangéliumban a betűk mögött a lelket és a lelket hordozó Jézust. Nem egyszerűen az evangélium tetszett meg neki, hanem annak Jézusa. Nemcsak a gyönyörű szép mondatokat és igazságokat szerette meg, hanem az élő és személyes igazságot – Jézust. Ferenc Jézusnak minden szavát át akarta élni, és miután már teljesen a magáévá tette, meg is élte azokat: a láthatatlanból a látható világba gyökereztette. Érzékelhetővé, megfoghatóvá, tapinthatóvá tette az Úr Jézus üzenetét, evangéliumát, ezért nem véletlenül nevezték már életében Alter Christusnak, Krisztus másának. Mindenki érezte, sejtette körülötte, hogy benne Krisztus szállt le újra a földre. Ahogy állítólag felébresztette a grecciói karácsonyon a jászolba fektetett Jézuskát, valójában őbenne éledt föl és született meg újra az Isten Fia. A keletiek ma is így köszöntik egymást karácsonykor: Krisztus születik, tehát nem valamikor született, hanem születik. Születik azóta is, akar is megszületni minden egyes ember szívében. A hit által élővé akar válni Isten minden teremtett gyermekében. Jézusnak a nyolc boldogságról szóló mondatait Ferenc nemcsak megértette, hanem gyakorlásuk közben meggyőződött ezeknek csodálatos igazáról is. Jézussal a szívében az egész hegyi beszédet átélte, és eljuthatott arra a pontra, hogy kimondta neki a teljes és örökké tartó, boldogító igent. Halála előtt fogalmazta meg, hogy első helyre tette a szeretetet az Isten imádásában, a felebarát szeretésében, a kölcsönös szeretetben. Ferenc akkor is tudta élni ezt a szeretetet, amikor nem érezte a választ, a kölcsönösséget. Tudta, hogy a nyolc boldogság misztériuma éppen itt van elrejtve: valakinek el kell kezdenie, valakinek folytatni kell akkor is, amikor más abbahagyná… A szentmise után Magyar Gergely, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány provinciálisa megköszönte munkatársainak a jubileumi évben végzett munkájukat, valamint elismeréseket adott át az elmúlt év során a ferences lelkiséget népszerűsítő tevékenységéért a katolikus médiumokban dolgozó több újságírónak: Andrónyi Kolosnak, Elmer Istvánnak, Rátkai Balázsnak, Rochlitz Bernadettnek és Zimányi Ágnesnek. Ezt követően Dobszay Benedek ferences tartományi titkár a rend és a KPSZTI által középiskolásoknak kiírt tanulmányi verseny eredményét ismertette, és átadta az első helyezett Kelbert Bernadett gödöllői és a második helyezett Péter Fruzsina siklósi gimnazistának az elismerést. A Hermina úti templom mellett lévő Ferences Mária Missziós Nővérek rendházában ezután kötetlen vidám beszélgetés, szerény agapé mellett tölthették az időt a jubileumi év lezárására érkező ferences közösségek tagjai, és a rend lelkisége iránt érdeklődő, azt megismerni kívánó hívek.
