Az aprószentek ünnepén azokra az ártatlan életekre is gondolunk, akik nem a természet rendje szerint, hanem erőszakos módon, művi beavatkozással hagyták el édesanyjuk testét. Figyelünk az életvédőkre, akik egy termékeny és gondoskodó nemzetért dolgoznak és imádkoznak. Akik arra törekednek, hogy a válságba, áldott állapotba került nők, vagy az újszülött gyermekükkel krízisbe jutott szülők magzati és/vagy újszülött korú gyermekeiket védett, biztonságos körülmények között hordhassák ki, szülhessék meg, nevelhessék fel. Az önkéntesekből álló Alfa Szövetség által szervezett életvédő zarándoklatoknak köszönhetően ma már harminchat magyarországi kórház élő lelkiismeretű, a hippokratészi hagyományt éltető orvosai ajánlották fel, hogy legalább az év három napján; március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony vagy a magzatgyermek napján, június 1-jén, az ENSZ nemzetközi élet napján, valamint december 28-án, aprószentek napján – a megfogant élet és az őt hordó anyák tiszteletére – nem végeznek sem sebészi, sem kémiai terhességmegszakítást. Az ő vállalásuk példa lehet egy jövőbeni nagy formátumú nemzetvédelmi politika számára is. A szövetség kicsi, de lelkes csapata – karöltve az Anya-Ország Alapítvány munkatársaival – az életvédő zarándoklat mellett a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó utcajátékkal is szeretett volna tükröt tartani az egyes ember és a társadalom elé. Tükröt, amelyben felismerhetik a Teremtő által nekik ajándékozott valódi vonásaikat, melyeket napjainkban jelentős erők igyekeznek szétzúzni, megrontani, eltorzítani. A hétköznapok problémái – a hiteltartozás, a privatizáció, a falvak elnéptelenedése stb. – alatt nyögő ember csak áldozat. Az igazi felelősséget azok a globális rendszerek, intézmények, illetve működtetőik viselik, akik és amelyek szabályozzák hétköznapjainkat, magatartásunkat, akik a különböző hírközlő eszközök segítségével manipulálják személyiségünket. Ők az igazi Heródesek – derül ki a darabból. A fővárosi Szent János Kórház főbejárata előtti téren december 27-én mutatták be Téglásy Imre Budapesti Betlehemes című modern utcajátékát, amelyben a testi-lelki termékenységnek, az élet kultúrájának erői globális harcban csapnak össze a halál civilizációjával. Az emberiség fejlődésének egyik legégetőbb problémáját, a szaporodás, a termékenység sorskérdését jeleníti meg az utcajáték. Az erősebb nemzetek, amelyek meghallják a Teremtő üzenetét, nem pusztítják el otthonaikat, értéknek tekintik a termékenységet, ami testi-lelki, de ugyanakkor intézményesen védendő össztársadalmi érték is. Azok a társadalmak, amelyek megpróbálják felülírni a szaporodás, a termékenység 3,1 milliárd éves alaptörvényét, nemcsak a Teremtővel, hanem a természettel szemben is veszítenek. Ha az állam intézményei – az oktatásügy, az egészségügy, a kultúrpolitika, a szociálpolitika stb. megkerülik a természettörvények rendjét, akkor a nemzet nagyon súlyos humánökológiai katasztrófával kerül szembe. Márpedig manapság a kormányzó politikai réteg – rendszerint a gazdasági világválságra hivatkozva –minden jó szándékú figyelmeztetést, felhívást figyelmen kívül hagy. A magyar kormány elsősorban a szociális kiadásokat nyirbálja meg. A létbizonytalanság csökkenti a szülési kedvet, a gazdasági megszorítások az abortuszok számának növekedését eredményezik, mindennek következtében növekszik a demográfiai katasztrófa veszélye. Magyarországon, az 1956-os abortusztörvény hatályba lépése óta – amely az életet tehernek, kiküszöbölendő bajnak tekintette – hatmillió, egyes felmérések szerint hétnyolc millió gyermek pusztult el művi beavatkozások következtében. A meg nem született gyermekek hiánya rövidesen a nyugdíjrendszer összeomlásához vezethet. A magyarság sorsa a jövőben csak akkor lesz biztonságban, ha a társadalmi jólétet majd a gyermekek számának növekedése jelenti. A zarándoklat résztvevői a délutáni szentmise után, kezükben egy-egy szál rózsával, harangszó kíséretében vonultak a kórházhoz. Ott, szimbolikus gyászszertartás keretében, eltemették az abortuszok áldozatait jelképező rózsaszálakat. (Más városokban, ahol erre lehetőség volt – a kialakult szokás szerint – folyóba dobták a virágokat.) A virágok fölé egy életfát ültettek annak reményében, hogy az életfa a szaporodás, a gyarapodás, a nemzet feléledésének lesz majd a jelképe. Az elültetett tölgyfa azt üzeni az élet születésénél vagy elmúlásánál nagyon fontos szerepet betöltő egészségügyi dolgozóknak, hogy mielőtt sor kerülne a beavatkozásra, álljanak meg, gondolkodjanak el egy pillanatra: valóban jót cselekszenek-e! Ugyanakkor az engesztelésre is utal az elültetett fácska.Szent István Szűz Máriának, az ősi magyar hitvallás termékenységet is szimbolizáló Boldogasszonyának ajánlotta fel a magyar koronát és az országot. Szűz Mária virágszimbólumát, a termékenység jelképét, a rózsát vitték magukkal a 38. Életvédő Zarándoklat résztvevői is, akik december 28-án vonultak a hatvani kórházhoz. Felhívták az intézmény dolgozóit, hogy ők is csatlakozzanak azokhoz a kollégáikhoz, akik legalább az év három napján nem végeznek abortuszt. Miközben írom ezt a tudósítást, eszembe jutnak Vojcek Lászlónak, a Budai Irgalmasrendi Kórház szülész-nőgyógyász szakorvosának – aki egyetlen abortuszt sem végzett orvosi pályáján – szavai: „Ha a rend, a tisztesség, a törvény és a felebaráti szeretet isteni parancsai valós tartalmukat visszanyerik, akkor az emberiség megtalálja a szolidaritás, a keresztény összefogás mentén a környezeti, gazdasági és erkölcsi válságból kivezető utat. Akkor talán a mai aprószentek is világra jöhetnének, s nem lenne szükség vérük áldozatára, mert szavukkal és cselekedetükkel tehetnének hitet Isten mellett.”
