„A szeretet elfogadott és odaajándékozott szeretet.” Az Atya szeretetét kapjuk ajándékba a Fiú által a Szentlélekben. Isten arra hívta meg az embereket, hogy ők is adják oda magukat, hogy Isten szeretetét árasszák ki. Ezt az ajándékot tovább kell ajándékoznunk. Ha tehát nem csupán érzelmi vonzódást értünk szereteten, hanem megsejtjük teológiai mélységét, akkor válhat erényünkké. Jóakaratban és jó szándékban megvalósuló erénnyé. Ez a szeretet jelenti az Istennel és az embertárssal való személyes viszony valódi tartalmát – írja a pápa. Ez a vezérelve nem csupán a baráti, a családi és kisközösségi kapcsolatoknak, hanem a társadalmi, gazdasági és politikai kapcsolatoknak is. A szeretet Isten legnagyobb ajándéka. Minden karácsonyi ajándék csak szerény tükörképe ennek.
Isten szeretete az ajándékozás döbbenetes megtapasztalásával szembesíti az embert – írja később a Szentatya. „Az a meggyőződés, miszerint az ember elégséges önmagának, pusztán saját cselekvése által ki tudja küszöbölni a rosszat a történelemből, oda vezetett, hogy az ember összemossa a boldogságot és az üdvösséget a jóléttel.” Ám nem tudok embertársamnak a „magaméból” ajándékozni, ha előbb nem adtam meg neki azt, ami az igazságosság alapján neki jár – mutat rá a pápa. „Aki szeretettel van mások iránt, az mindenekelőtt igazságos velük szemben.” Az igazságosság nemcsak hogy nem idegen a szeretettől, az igazságosság elválaszthatatlan a szeretettől, bensőleg hozzá tartozik.
Amikor János apostol első levelében azt olvassuk, hogy „az Isten szeretet”, és XVI. Benedek pápa enciklikájában azt olvassuk, hogy „az egyház számára a szeretet minden”, akkor természetesen ilyen értelemben vett szeretetről van szó. Karácsony igazi szeretetéről.