Joachim Patinir: Jézus megkeresztelkedése, 1515
Amíg a felső, a Genezáreti-tóhoz közelebb eső Yardenit nevű hely békésebb, kiépített, összkomfortos zarándokhely, ahol a vízben kisebb harcsák úsznak, és felettük sirályok játszanak, addig a Holt-tengerhez és az esszénus közösség qumrani településéhez közelebbi emlékhelyhez aknamezők és kerítések között visz az út, de talán ez a történelmileg hitelesebb. A Jordán a prófétáktól Keresztelő Szent Jánosig a megtérés, a megtisztulás, a kezdet és az élet szimbóluma volt. Ott járva a zarándokot is újrakezdésre, bűnbánatra és megtisztulásra hívja a víz és a jézusi keresztség emléke, ezért sokan ma is fehér ruhát húznak, és alámerülnek. Jézus nyilvános működése itt, a Jordánnál kezdődik, amikor felnőtt, érett emberként lép elénk, aki határfolyóhoz érkezett. János felismeri őt, és ki is mondja, hogy inkább neki lenne szüksége Jézus keresztségére, de Jézus már döntött, és meg kell tenniük, „ami elő van írva”, ahogyan Szent Máté mondja.
Nekünk is új kezdetre, megtisztulásra, egy „Jordánra” van szükségünk az életünkben, különösen akkor, amikor az irgalmasság szentévét kezdjük. A bronzkapuk megnyitása, a zarándoklatok mind arra figyelmeztetnek: a lelkünk kapuját kell megnyitnunk a másik ember felé, hogy rajtunk keresztül eljuthasson a rászorulókhoz Isten irgalmas szeretete. Amíg a világ hatalmasai az anyagi javakkal, a háborúkkal és hatalmuk megtartásával vannak elfoglalva, a félrevezetett emberek pedig a botrányokkal és a hírességekkel törődnek, addig Ferenc pápa szavai szerint nekünk az embert és a családot kell védenünk ebben az esztendőben is.
Sok szép alkalmat tartogat ez az év, amikor a fiatalok és az idősebbek is átélhetik, hogy jó dolog katolikusnak lenni és Krisztushoz tartozni. Lehet ez Krakkóban, a katolikus ifjúsági világtalálkozón, egy Szent Márton-évi jubileumi zarándoklaton vagy akár Rómában, együtt a szentatyával, de csak akkor tudunk majd örülni neki, ha felkészültünk rá. Ezt pedig a Jordánnál, Jézussal és Jánossal, ma kell elkezdeni.
