Országszerte mintegy hatvan egyházközségben, plébánián folyik cigánypasztoráció. Erre a háromnapos konferenciára, amelyre november 23. és 25. között került sor, az ország negyvenhárom településéről érkeztek a résztvevők. A Cigányság – munka – evangelizáció című tanácskozással kapcsolatban Dúl Géza, az MKPK migrációs irodájának vezetője kifejtette, hogy a címben szereplő három fogalom a köztudatban és a közgondolkodásban három össze nem férhető, össze nem egyeztethető fogalomnak számít. A társadalom ellentétet vél felfedezni a cigányság és a munka között – mivel úgy vélik, hogy a cigányság nem dolgozik, és nem is szeret dolgozni -, valamint a munka és evangelizáció között is, mert a munkát a valós élet régiójába helyezik, az evangelizációt pedig a szent, mennyei szférába. A konferencia célja volt, hogy összefüggést és egyben megoldási lehetőségeket is találjanak a cigányság foglalkoztatását és lelki gondozását illetően. Az emberi szükségleteknek létezik egyfajta hierarchiája, az alapvető biológiai szükségletektől kezdve egészen a komplexebb lelki, szellemi igényekig. A felsőbb szintek csak akkor válnak fontossá, ha az alapvető szükségleteket már sikerült kielégíteni. A társadalmilag, szociálisan nehéz helyzetben lévő, a napi megélhetési gondokkal küzdő cigányság képtelen teológiai vagy filozófiai kérdésekkel foglalkozni. A cigány pasztorációnak tehát meghatározó eleme a szociális gondoskodás. Ahhoz, hogy az ember tisztában legyen azzal, hogy ki is ő valójában és merrefelé tart az élete, mindenképpen ismernie kell a múltját, történelmét. A konferencia egyik előadásában Nagy Pál, a gödöllői Szent István Egyetem munkatársa bemutatta, hogy az 1400-as évektől kezdve, a társadalom minden rétegét érintő különböző nehézségek, gazdasági válságok hatására hogyan alakult a cigányságnak a munkához való viszonya, és miként változtak a lehetőségei. Hangsúlyozta: a munka hozzátartozik a hagyományos cigány kultúrához, de a XX. században az iparosodás következtében megszűntek a hagyományos mesterségek, és jelentősen csökkent a munkához jutás lehetősége, ez pedig a társadalom ezen rétegének gyors és nagymértékű hanyatlásához vezetett. Hosszasan lehet vitatkozni arról, hogy a cigánykérdés megoldásában vajon az integráció vagy a felzárkóztatás a célravezetőbb. Ám az kétségtelen, hogy a kérdés megoldásában kulcsfontosságú a munka. A cigányok nagy többsége a rendszerváltozás óta munkanélküli, tehát lassan már a második generáció nő fel úgy, hogy nem látta dolgozni a szüleit. Hazánkban az egymást követő kormányok – sokszor eltérő szemlélettel, de kétségtelenül – keresték a megoldást a probléma kezelésére. De amíg az állam financiális eszközök igénybevételével próbál hatékonyan működni, addig az egyház erejét az alulról jövő kezdeményezések adják. A konferencia során a résztvevők betekintést nyerhettek ezekbe az alulról jövő kezdeményezésekbe, így megismerhették a Ceferino Ház tevékenységét, valamint a hodászi, komlói, miskolci vagy a napkori egyházközségek életét is. A kezdeményezések különbözőek, van, ahol karitatív tevékenységben nyilvánul meg a pasztoráció, máshol a gyerekekkel foglalkoznak, segítenek a tanulásban, az iskolai felzárkóztatásban, de vannak munkahelyteremtő programok és imacsoportok is. Munkában sikeres cigány emberek is megosztották tapasztalataikat a jelenlévőkkel. Bemutatkozott többek között Rostás Árpád műbútorasztalos és Romhányi Tibor autókereskedő. Súlyos hiányosságot jelent, hogy a papképzésben a cigánypasztoráció alig szerepel. A kérdés társadalmi horderejét tekintve a leendő papokat fel kellene készíteni arra, hogy lelkipásztori munkájuk során képesek legyenek kezelni a felmerülő problémákat. Szükség lenne alapos ismeretekre a cigányok hitvilágáról, sajátos kultúrájáról vagy a cigányság történetéről, amely előrelépést jelentene a lelkipásztori lehetőségek körvonalazásában. Mint azt Lázár Imre, a budapesti Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársa is kifejtette, a cigányság a társadalom minden más rétegétől eltérő, egészen sajátos társadalmi helyzetben van. A történelem során mindig volt egy választóvonal a többségi társadalom és a cigányság között. Napjainkban azonban a politikai pártok és a média befolyásoló hatására ez a különállás tragikus módon ellentétté kezd fajulni. Dúl Géza meggyőződése, hogy van kiút. A kereszténység súlyos, válságos társadalmi helyzetekből – például a Római Birodalom idején is – talált már kiutat. Most is ezt kell keresni, azzal hogy a kereszténység mintát mutat olyan közösségekkel, ahol cigány és nem cigány emberek összefognak azért, hogy az evangélium alapján, Isten szava alapján ezt a szakadékot áthidalják. Európában az elsők között kezdték el Magyarországon a cigányság integráló evangelizációját, így 1943 óta foglalkoznak cigánypasztorációval hazánkban.
