A hangos ember erőt nem teremt; / Az erőszaknál erősebb a csend. / Ha szeges öv, ha véres máglyaláng: / Te mosolyogj, és mondd, hogy Miatyánk. A jelzett napon, a templom Jézus Szíve- búcsúján Takács Nándor püspök vezetésével koncelebrációs szentmisét mutatott be a lazarista tartományfőnök, Kunay Viktor, Jelenits István piarista tanár, Lipinsky Mihály plébános és Váraljai Csocsán Jenő görög katolikus pap történész. A liturgikus szolgálat „előzménye” Jelenits István triduuma volt a búcsúra készülve; ő méltatta Sík Sándor életét, életművét is a mise után. A szépszámú közösség jelenlétében Kunay Viktor megáldotta az emléktáblát. A Sík Sándor-emlékműsorban az összefogás, a meghatározó benső értékrend nyert hangsúlyt egy olyan világban, amikor a nemzedéki különállás, a szellemi örökség múltbeli rangjának hanyatlása, a felejtés veszi át birodalmát. Maczák Ibolya irodalomtörténész (a Pázmány Péter Katolikus Egyetem képviseletében) a Sík Sándor-i lelkiség jegyében a költő életművéből válogatott: Isten arca, a természet, a cserkészet keresztény tartalma, a benső élet csönd-szépsége versekben, prózában kapott hangot a Ward Iskola diákjainak előadásában. A tanítványok, munkatársak köréből Radnóti Miklós és Rónay György költészetéből választott az irodalomtörténész. A közel-távol összecsengésében a mátraszentimrei templom és faluvégi kisház emlékét e sorok írója idézte fel. Sándor bácsi, a tanár úr nyaranta itt pihent, írt, misézett, miként Klotildliget templomában és a Gresiczki-házban – barátai körében. A zene arra is jelzés volt, amit a költő Itália kék ege alatt élt át (Locatelli egyik triószonátája): a fény és a derű örömét, míg a Piarista Öregdiák Kórus – Borián Tibor vezényletével – megzenésített Sík Sándor-versekből, zsoltárfordításokból adott elő, köztük a már klasszikusnak számító Halmos László művét: a 126. zsoltárt. Egyszerűségével – a Ward Mária Iskola Öregdiákok Kórusa előadásában – a jól ismert Sík-vers pentaton zenei egyszólamúsága – korunk emberének lelkiismeret ébresztője: Ne hagyj Uram, megülepednem, / Sem eszmében, sem kényelemben. / Ne tűrj megállni egy ostoba van-nál, / S nem vágyni többre kis mái magamnál. Piliscsaba-Klotildliget zarándokhelyévé vált a magyar piaristáknak és mindenkinek, aki ideérkezik.
