A pápai jelvényben szereplő jobb oldali aranykulcs a mennyek országának hatalmára, a bal oldali ezüstkulcs pedig a földön gyakorolt lelki hatalomra utal. A kettőt vörös zsineg köti össze, ami a két hatalom kapcsolatát jelképezi.
A két kulcs felett látható a tiara. Ez – a kutatók véleménye szerint – az ókori perzsa, majd bizánci császári fejfedőből ered, amelyet a pápa a VIII. század óta viselt, annak jeléül, hogy maga is uralkodó.
Voltaképpen egy fehér szövetből készült fövegről van szó, amelyre eredetileg egy, majd kettő, és végül a XIV. század óta három aranykorona került, a csúcsán pedig aranykereszt áll. Nevezték hármas koronának is. Jelentéséről megoszlanak a vélemények: a hármas szám mindig is szimbolikus volt az egyházban, így jelképezheti a Szentháromságot, de a küzdő, a szenvedő és a győzedelmes egyházat is.
Régen a pápát a tiarával koronázta meg szolgálata kezdetén a protodiakónus bíboros. A pápa csak ünnepi körmeneteken, nem pedig a szorosan vett liturgikus szertartások alkalmával hordta.
VI. Pál pápát még megkoronázták, de ő a maga tiaráját eladta a szegények javára. I. János Pál pápa szüntette meg a koronázás gyakorlatát, azóta a pápa koronázási szertartása helyett „péteri szolgálata ünnepélyes megkezdéséről” beszélünk. XVI. Benedek már saját pápai címerén sem szerepelteti, a tiara azonban jelképként továbbra is megmaradt a Szentszék és Vatikánváros címerében.
