A határon túli magyarok közül sokan vállalták a velünk való összetartozást, s szolidaritásukat is kifejezték a forradalmárokkal. Az áldozatok között szerepel a kárpátaljai Gecse Endre református lelkész, aki a per előtt belehalt a kínzásokba, valamint az a tizenhárom értelmiségi, akiket Erdélyben ítéltek halálra. A kivégzettek mellett a márványtábla emlékeztet arra a huszonkétezer börtönre ítélt és tizenháromezer internált személyre is, akiket a forradalomban való részvételük miatt később üldözött és meghurcolt a kommunista hatalom. Különböző foglalkozású, hitű és világnézetű emberek fogtak össze egységesen az igazságért, a szabadságért, az emberi jogokért 1956-ban. Voltak közöttük olyanok, akiket kifejezetten katolikus vallásuk indított arra, hogy az igazságot válasszák, és az életük árán is kitartsanak mellette. „A lelkiismeretük szavát követték, s ez a tanúság a mai világban is nagyon aktuális” – hangsúlyozta Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek, aki az igeliturgiát követően megáldotta az emlékművet. A szertartáson az egyik ‘56-os kivégzett fia felolvasta édesapja, Tihanyi Árpád tanár búcsúlevelét, amelyet az elítélt, kivégzése előtt belevarrt bőrbekecse gallérjába. „Olyan, Istenben hívő és magyar embereket neveljenek belőlük (a gyermekekből), amilyen én voltam. Soha kommunisták ne legyenek. A kommunizmus az emberi szabadság, jog, erkölcs, függetlenség megfojtója.” A WC-papírra, tintaceruzával írt tanúságtétel részletei kőbe vésve olvashatók az emlékművön. Az emlékező hívek a kommunizmus áldozataiért, az ‘56-os forradalom hőseiért, Magyarország lelki megújulásáért mondanak ökumenikus imát a templom melletti téren június 15-én 17 órakor. Nagy Imre miniszterelnök kivégzésének emléknapján pedig, június 16-án 19 órakor a templomban Varga Miklós Péter plébános vezetésével gyászmisét tartanak.
