Az egyházmegye papságának jelenlétében, a Schönberger Jenő püspök által bemutatott szentmisén Hankovszky Ferenc helynök prédikációjában a vértanú püspököt idézte: „Felajánlom életemet, szeretném, ha húsz évig lehetnék püspök, mert így tettekkel is sokat tehetnék. De ha nem adatik meg, az örökkévalóságban is Szatmárért fogok dolgozni. Scheffler János életében az elhivatottság, az áldozat és a szenvedés forrt egybe, amelyben a fájdalom elfogadása áldozatként, ezáltal pedig erényként jelenik meg. János püspök valami nagyon minőségit tett. Szenvedéseit az emberekért hozott áldozatnak tekintette, és hite szellemében ezt engesztelésül felajánlotta Istennek. Elérte azt, amit élete során annyira fontosnak tartott: Isten akaratának keresését és teljesítését. Átélte az engesztelés titkát, amikor börtönben szenvedett és halálát közeledni érezte. Amikor 1949. április 5-én a titkárát letartóztatták, érezte, hogy az Úr számára is ott, a börtönben készít helyet. „Szégyellném magam, hogy itt maradjak egyedül, jólétben” – írta naplójában Scheffler püspök, aki vállalta a szenvedést, és így mindannyiunk számára példa lett „egy olyan világban, amelyben sokszor már sem meghalni, sem élni nem tudunk”. Scheffler János alakja üzenet számunkra: csak úgy érdemes élni és halni is, ahogyan ő tette – hangzott a prédikációban.
(szatmári egyházmegye)