Több művét ismerik a világon, melyeket latin nyelvű liturgikus, vagy a liturgiával kapcsolatos szövegekre írt. Felejthetetlenül szép műve a Karácsonyi h-moll mise vagy a 126. zsoltár – Sík Sándor fordításában. Első hangversenyének „reklám”-plakátját Borsos Miklós szobrász- és grafikusművész készítette. A nagyváradi születésű Halmos László 1931-ben Győrbe költözött, és élete végéig ott lakott. Ha Győr zenetörténetét írjuk, őt nem hagyhatjuk ki! Hoffmann László orgonaművész, karnagy írta róla: „Magabiztos mesterségbeli tudásról, a hangszínek kitűnő kezeléséről, a zenei ábrázolás tökéletességéről vallanak művei. A 97. zsoltár szövegére írt Minden földek kezdetű motetta egyszerűen megfogalmazott alkotás. E mű alkalmas arra, hogy kezdő kórusok is megtanulhatják a zenei kifejezés és a művészi ábrázolás magas fokát.” Kodály Zoltán erről a műről nagy elismeréssel szólt… E sorok írója az említett 126. zsoltárral még Egerben, az elfelejtett pap karnagy, zongoraművész Székely Miklós óráin ismerkedett meg, és ott lehetett a győri főtemplomban, amikor a kóruson – a magyar gregorián ünnepén (!) – felhangzott a Minden földek orgonás, harsonás kíséretes kórusa. A szentélyben Rajeczky Benjamint köszöntötte a főpásztor, a Palestrina Kórus énekelt. Laci bácsi többször írt nekem levelet, gondolatai folyton az egyházi zene körül jártak, innen tudtam: még él, még alkot, s ő, a „latinos”, magyar miséket is komponált, hiteles klasszikus igénnyel… 1997. január 27-én hunyt el. Műveinek összegyűjtéséről, kiadásáról öt esztendeje számolt be lapunknak Hoffmann László, mint mondta: „Hivatásszeretetből és kötelességből, hiszen 1945 után a szerzőnek egyetlen egyházi kompozíciója sem jelent meg.” Akkor több mint hétszáz egyházi műről beszélt a „gyűjtő”, aki 2000-ben kezdte meg a munkát… Vajon azóta hol tart a kiadás? Aki a száz éve született mestert értékeli, tudja: az egyházi zene az egyetemes zenetörténet leggazdagabb fejezete, és Halmos László nem hiányozhat a sorból.