Az anglikán egyház szervezeti egységében a hazai és az egykori gyarmatokon létesült amerikai, afrikai, ausztráliai anglikán egyházak többféle tanítást, spiritualitást képviselnek. A II. vatikáni zsinat utáni katolikus-anglikán teológiai párbeszéd 1967-ben kezdődött egy nemzetközi bizottság (ARCIC) keretében, és két évtizeden át eredményesen haladt. Eleinte a pápai primátus értelmezésében mutatkozó különbség jelentette a legnagyobb akadályt, majd anglikán részről igen közel kerültek elfogadásához. A kilencvenes években aztán az anglikán egyházban lehetővé vált a nők pappá és püspökké szentelése, majd különböző helyi egyházakban a homoszexuális személyek pappá és püspökké szentelése is, valamint az egynemű párok együttélésének házasságként való megáldása. Természetesen mindez éles vitákat váltott ki, és veszélyeztette az Anglikán Közösség egységét is. Kétségtelen, hogy az anglikánok katolicizmushoz közel álló szárnyában vannak papok és hívek, akik az új fejlemények következtében elérkezettnek látják az időt, hogy teljes egységre lépjenek a katolikus egyházzal. Ezt megkönnyítendő készül kiadni XVI. Benedek pápa november elején azt az apostoli konstitúciót, mely személyi ordinariátusokat állít fel – szükség szerint a világ bármely részén – a katolikus egyházzal teljes egységre lépni kívánó anglikánok számára. Valójában párbeszédfolyamatról van szó, melynek egyik gyümölcse a már korábban is gyakori anglikán csoportok Rómához való csatlakozása volt.
