Az volt a szándékunk, hogy a konferencia – melynek szervezésében a rend az általa is fenntartott Sapientia-főiskolán keresztül részt vett – illeszkedjék a jubileumi évhez. Két külföldi előadóval kezdtük meg a konferenciát. Paul Zahner svájci ferences magáról a reguláról beszélt, a salzburgi Johannes Schneider, Szent Ferenc iratainak kiváló ismerője, értelmezési kulcsot adott hozzá: magából a regulából, a benne előforduló legfontosabb szavakból. A lelkiség iránt érdeklődő magyarok számára kevéssé ismert a regula tudományos igényű, filológiai elemzéseken alapuló megközelítése. A világon tizenöt ferences egyetemi intézmény foglalkozik ilyen kutatással.
– A magyar előadók közül kit emel ki?
– Székely János püspököt, aki biblikus irányból, Barsi Balázs atyát, aki a lelkiség és az imádság felől és Papp Miklós görög katolikus lelkészt, aki morális irányból, az életvezetés szempontjából próbálta megközelíteni azt a jelenséget, amit ferencesnek nevezünk. Ezután következtek a szekcióülések, melyek vezetőinek olyan néprajzosokat, történészeket, irodalomtörténészeket, művészettörténészeket kértünk föl, akik már korábban is bekapcsolódtak a ferences témák kutatásába.
– A kísérő rendezvények mivel gazdagították a konferenciát?
– A pesti ferenceseknél gyönyörű polifon vesperással ünnepeltünk, ami Speyeri Juliánnak az 1240-es években született művén, annak egy magyar kéziratán alapult. Közreműködött a templom kórusa, Kecskés Mónika vezetésével. A második napnak kiemelkedő eseménye volt a csíksomlyói passió előadása. Ez nem az a mű, amelyet évtizedekkel ezelőtt az Egyetemi Színpadon láthatott a közönség, hanem az azóta előkerült eredeti kéziratok alapján egy teljes csíksomlyói passiójátékot mutatott be a Katolikus Egyetem Boldog Özséb Színtársulata. Kapcsolódott a programhoz egy nagyon szép kiállítás megnyitása a köpenyes madonnákról a piliscsabai egyetemi lelkészség termében, illetve a rendtörténeti konferenciák eddigi köteteinek a bemutatója is.
– A konferencia során kirajzolódott, hogy a ferences múlt feltárásában melyek a fehér foltok, illetve hogy a kutatóknak a jövőben milyen témákkal kellene foglalkozniuk?
– A ferences kutatásoknak nincs központi irányító intézménye. Nagyon nagy szükség lenne egy ferences lelkiséget kutató műhelyre vagy intézetre, amely számos más országban létezik. Ehhez az kellene, hogy a rend egy-két személyt fölszabadítson e faladatra, akik inspirálnák, összehangolnák a ferences témák kutatóinak a tevékenységét. Ez nagyon hiányzik.
– Az előadók között többségben voltak a civil kutatók. A Szent Ferenc iránti tisztelet mennyire hatja át azokat, akik a ferences örökség valamely területével foglalkoznak?
– Néha még jobban, mint bennünket, ferenceseket. Akik előadtak ezen a konferencián, mindnyájan olyan emberek, akik a maguk szakmáját magas színvonalon művelik, és képesek rácsodálkozni arra, hogy ez a lelkiség milyen csodálatos műalkotásokat, emberi teljesítményeket inspirált. Mi, ferencesek sokszor azt mondjuk, hogy a múlt nem is olyan fontos, hogy rendünk nem múzeum, és inkább a napi kérdésekkel kell szembenéznünk. Ez azonban nincs egészen rendjén. Nagyon sok elkötelezett kutatója van a ferences örökségnek, és bizonyos területeket ők jobban ismernek, mint mi. Nyolcszáz éves örökségről van szó, és bizony hézagos a tudásunk. Tudomásul kell vennünk, hogy vannak, akik nálunk is jobban ismerik az örökségünket, de ez bennünket, ferences szerzeteseket is mindig megerősít.
– Mint ferencest és történészt kérdezem: mit kapott a magyar nép a ferences rendtől?
– Bálint Sándor, a vallási néprajz európai hírű kutatója mondta: a magyarságot a bencések keresztelték meg, de a ferencesek tették kereszténnyé.
