Keresztes Szent Pál áldozópap
A liguriai Ovadában született 1694-ben. Atyja segítségére volt ifjúkorában, de lelkében mindig élt a tökéletes élet utáni vágy. Lemondott mindenről, és csak a betegeknek és a szegényeknek élt. Társakat nyert meg elképzelésének, és 1720-ban megalapította a passzionisták rendjét. Azt kívánta, hogy ne csak lelkükben, hanem külsőleg is hordozzák a keresztre feszített Krisztus képét. 1722-ben szentelték pappá, számos rendházat alapított, amelyek az apostoli tevékenység központjai lettek, mivel a rendtársak erre szentelték életüket. Azt kívánta társaitól, hogy a Szent Kereszt ünnepét hallgatag szenvedéssel ünnepeljék meg a Keresztre Feszítettet szerető emberek. Ezért külsőleg legyenek vidámak, hogy szenvedésüket csak a legfőbb Jó ismerje meg. Rómában halt meg 1775-ben.
A saját templom felszentelése (Október 22.)
Már Nagy Konstantin császár korától szokássá vált a templom felszentelése a használatba adás előtt. Ennek megtörténtét jelzi a templom falára festett vagy helyezett tizenkét kereszt azokon a helyeken, ahol a püspök krizmával megkente a templomszentelés szertartása keretében. Ennek évfordulóját minden templomban megtartják. A mai napon csak azokban a templomokban, amelyeknek szentelési napját hitelesen nem lehetett megállapítani.
Kapisztrán Szent János áldozópap (Október 23.)
Capestranóban született 1386-ban. Bírói tevékenységét abbahagyta, és 1415-ben belépett a ferencesek rendjébe. Pappá szentelése után bejárta Európát, és az evangélium hirdetésével bátorította a keresztényeket az igaz keresztény életre. Jelentős szerepe volt a nándorfehérvári győzelem kivívásában a törökökkel szemben. Ennek emléke a déli harangszó. Az akkor még Magyarországhoz tartozó Szerémújlakon halt meg 1456. október 23-án.
Claret Szent Antal Mária püspök (Október 24.)
Spanyolországban született 1807-ben, pappá szentelése után másfél évtizeden keresztül Katalónia különböző részein prédikált. 1849-ben megalapította Szűz Mária Szeplőtelen Szívének missziós társaságát. 1850-57 között Kuba érseke. Visszatért Spanyolországba, az 1868-as spanyol forradalom miatt a királyi családdal együtt Franciaországba menekült. Ott halt meg 1870-ben.
