Az egyház nem a maga hatalmának kiterjesztésén vagy uralmának megerősítésén dolgozik, hanem az embereket Krisztushoz akarja vezetni. Az üzenet elején XVI. Benedek megállapítja, hogy minden ember az üdvözülésre kapott meghívást. Az egész emberiségnek az a hivatása, hogy visszatérjen a forráshoz, Istenhez, ugyanis csak benne találhat beteljesülésre. Az egyház küldetése, hogy a reményt terjessze minden nép között. Az evangélium hirdetése legyen számunkra elsődleges és elkerülhetetlen kötelesség, ahogy az volt Szent Pál számára is.
A Szentatya utal rá, hogy bár Isten országa nem e világból való, mégis ebben a világban él, a történelemben az igazságosság és a béke, továbbá az igazi szabadság és a minden személy méltósága iránti tisztelet ereje. Arra hívja az egyház minden tagját, hogy vegyen részt ebben a misszióban és szolgálatban. Majd kiemeli az evangelizálás feladatát mint kötelességet és küldetést, amelyet a mai társadalom alapvető változásai még sürgetőbbé tesznek. Arra figyelmeztet a pápa, hogy evangelizálnunk kell – akár a vértanúság vállalása által is. Megemlékezik imáiban mindazokról, akik tanúságot tesznek az üldöztetés megpróbáltatásaiban is, továbbá akik az elnyomás különböző fajtáinak vannak kitéve a társadalmi diszkriminációtól kezdve a bebörtönzésig, kínzásoknak alávetve és a halálnak kitéve. XVI. Benedek háláját fejezi ki a Pápai Missziós Műveknek. Erőfeszítéseik által tovább erősödik az egyházak közötti párbeszéd és szeretetközösség. Végül emlékeztet rá, hogy a missziós lelkesedés mindig is az egyház életerejének jele volt. De az evangelizálás elsősorban a Szentlélek műve. Közös imádságra hív a pápa, hogy minden katolikus hívő növekvő lelkesedéssel terjessze Isten országának örömhírét, és anyagi felajánlásával is támogassa a missziók ügyét.
