Fotó: Cser István
Köszöntő szavaiban Székely János segédpüspök, az Esztergomi Hittudományi Főiskola rektora felidézte, hogy már a kereszténység korai időszakában is keletkeztek újabb és újabb bibliafordítások, mert a szentleckét és az evangéliumot az adott nép nyelvén kellett magyarázni. Magyar bibliafordítások ezért már jóval a Károli Gáspár-féle legrégebbi teljes fordítás előtt is születtek. Ezt bizonyítja többek között Gyöngyösi
Gergely pálos krónikája, amelyben leírja, hogy Báthori István magyar nyelvre fordította a Biblia teljes szövegét. Sajnos ez a szöveg a budalőrinci pálos kolostor pusztulása során elégett. Az 1516–19-ben keletkezett Jordánszky-kódex
a Bibliának több mint a felét tartalmazza gyönyörű magyar nyelven. A legrégebbi teljes katolikus bibliafordításunk az 1605–1607 között íródott Káldi György-féle kiadás. Nyomdai megjelenés előtti kéziratos lapjainak egy része az Esztergomi Hittudományi Főiskola könyvtárából került elő.
A kéziratokat a bevezető tanulmány szerzője, Erdő Péter bíboros fedezte fel, amikor a főiskola fiatal oktatójaként az intézmény könyvtárosi feladatait is ellátta. Ahogyan ismertető előadásában elmondta, több kutatóval együtt a középkori Magyarország könyvstruktúráját szerették volna rekonstruálni. Ehhez a munkához volt szükséges a kódexek kötéstábláinak kibontása, és az ott, illetve egyéb helyeken fellelhető – a nyomtatás után, a kötéshez felhasznált – különböző kéziratos töredékek meghatározása. A középkori magyar kézírásos könyvkultúrának rendkívül kevés darabja maradt fönn teljes egészében, s ezek a ma is fellelhető kötetek nem tükrözik híven, hogy milyen lehetett annak idején a könyvhasználat. A kutatócsoport elképzelése az volt, hogy talán jóval teljesebb képet kaphatnának a török idők előtti magyar könyvhasználatról, ha a teljes kötetek hiányában az itthon készült kötéstáblákból bontanák ki, s határoznák meg az ily módon fellelt töredékeket.
E munka során kerültek sorra az Egyetemi Könyvtár, a győri szeminárium és az úgynevezett Pálos Könyvtár kötéstáblái. Az esztergomi szeminárium könyvtárában „ebben az időben lettem figyelmes arra a kötéstáblára, amelyen gyönyörű szép, az 1200-as évek végén, az 1300-as évek elején használatos, bolognai rotunda írással kánonjogi szöveg volt olvasható” – mondta el a bíboros. Miután a kötéstáblát szakszerűen kibontották, tizenöt papírlevélen megtalálták a Prédikátor könyvének és az Énekek énekének XVII. századi írással írt teljes szövegét, amely szinte szó szerint azonos a Káldi-Biblia első, nyomtatott kiadásának szövegével.
A Káldi György saját kézírásával írt kéziraton később másokkal együtt maga a szerző is javított. „Az esztergomi töredék arról tanúskodik, hogy a Káldi-fordítás »második másolatát« többen végezték. Ez Káldi környezetében akkoriban egyébként is szokás volt (…), de még a kefelevonatot is alaposan átjavították stilisztikai szempontból” – jegyzi meg tanulmányában Erdő Péter, s kiegészíti ezt azzal, hogy a kézirattöredék „az első teljes, nyomtatott magyar katolikus bibliafordítás létrejöttéről kialakított eddigi képet csupán megerősíti, illetve árnyalja, perdöntő bizonyítékokkal a fordítás egészének eredetére nézve nem szolgál”. De, mint azt előadásának végén a bíboros megjegyezte, a kiadvány újabb ösztönzést adhat a kutatásra a magyar nyelvű bibliakiadás történetében, a régi magyar könyvkultúra és bibliatudomány tárgyában elmélyedni szándékozó szakembereknek.
Erdő Péter bíboros atya életében és személyiségében összefonódik és termékenyítőleg hat egymásra a tudós és a lelkipásztor, egy rendkívül igényes és mély tudományos életmű, illetve az egyházért végzett lelkipásztori munka. Ez a szellemi igényesség üzenet a mai fiatal papság számára is. Arra bátorít, hogy ki-ki hasonló szorgalommal, odaszánással, érdeklődéssel tanulja a teológiát. E szorgalomnak és érdeklődésnek – mint a példa is mutatja – újra és újra szép gyümölcsei teremnek – hangsúlyozta köszöntő szavaiban Székely János.
