A bevonulási körmenetben ezt a diakónus vagy lektor felemelve hozza, majd még az oltárcsók előtt (meghajlás nélkül) az oltárra helyezi. Az alleluja alatt a diakónus vagy maga a pap ünnepélyes menetben, felemelve, gyertyák és tömjénező után haladva az oltárról az ambóhoz viszi. Az ambón a pap vagy a diakónus kinyitja, és a bevezető szavak után megtömjénezi három irányban két-két lendítéssel, a felolvasás után pedig megcsókolja. Az általános rendelkezések az ünnepi püspöki miséken lehetővé teszik, hogy a diakónus által visszavitt evangéliumos könyvet a püspök csókolja meg, és vele áldást adjon. Ezután az evangéliumos könyvet méltó helyre kell tenni. Ez lehet asztalka (abacum) vagy más hely. Kispap koromban a budapesti Egyetemi templomban a főoltárra tettük nyitva egy könyvtartóra, ami azóta is megfelelő megoldásnak tűnik számomra. Az evangéliumos könyv tehát Isten leírt üzenetének kiemelt részeit, Jézus életét, szavait rejti, ezért övezzük különös tisztelettel a bevonulási és az allelujás körmenet alatt, ezért csókolja meg a felolvasó vagy a püspök, ezért tömjénezik meg a felolvasás előtt. Fölmerülhet a kérdés, hogy van-e elég diakónus e szép liturgiához? A hiány talán nem itt van, hiszen a Római Misekönyv Általános Rendelkezései (RMÁR) 194-195. pontjaiban a lektor feladatai között is felsorolja az evangéliumos könyv behozatalát. Gondot az okozhat, hogy magyarul nincs evangeliarium, vagyis olyan kötet, amely megfelelne a liturgikus előírásoknak. A minden olvasmányt tartalmazó kötetet már az első olvasmánynál el kell vinni az oltárról, stb. Jó lenne olyan evangéliumos könyvet a kezünkben tartani, amely kívül és belül egyaránt tiszteletet fejez ki és ébreszt Isten igéje felé.
