Foglalkozunk-e azzal, hogyan tovább? A honnan a jólét illúziójaként írható le. A hová pedig a jól-lét valós igényével határozható meg. A jólét: kedvező, gondtalan anyagi helyzetet jelent. A jól-lét: életminőséget jelez, testi, szellemi, lelki, közösségi természetű jó közérzetet. A krízis a technikai civilizáció kudarca, amely a dologi javakra hagyatkozik, és mesterséges javakkal csábít. A megoldás a kultúra világába utal bennünket, ahol ajándékképpen egymásra találhatunk, és emberi életre juthatunk.
Válságok közepette élünk
Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunk előtt egy uniós szakember tartott tájékoztatót. Előadásának címe ez volt: Jövőnk a jólét! Akkor nagy kísértések közepette éltünk. Megbabonázott bennünket a jólét ígérete. Csábító volt számunkra a nyugati jóléti államokhoz csatlakozás gondolata. Számomra már akkor kijózanító volt az a tény, hogy az előadó a jólét elérhetőségére vonatkozó kérdésemre nem tudott választ adni. A materialista életeszmény, amely a javak birtoklásában vélte biztonságát megteremteni, a válság hatására összeomlott. A folyamatos fejlődésbe vetett hit is tévedésnek bizonyult. A gazdaság állandó növekedésének erőltetése zsákutcába vitt. Ezek után hiú ábránd errefelé keresni a kiutat. A liberális jelszavakkal ellentétben a piac nem jó szabályozó. Általában csak akkor „lép”, amikor veszélyeztetve látja a hasznot. Egész életfelfogásunk felülvizsgálandó. Szakítani kell azzal a tévhittel, hogy a fejlődés a javak halmozott előállítása és az önmérsékletet nélkülöző fogyasztás. Az okok mélyén erkölcsi baj rejtőzködik, mert eközben nem akarjuk felismerni, hogy a természet erőinek és a másik embernek a kizsákmányolása fenyegető veszélyt jelent az egész emberiség számára.
Van kiút
A válság új utat nyithat a keresztény gondolkodás számára. Komolyan kell venni és rá kell mutatni azokra az értékekre, amelyeket Jézus nem a gazdasági javakban mutatott meg nekünk. Riadozunk a szegénységtől, mint valami elviselhetetlen rossztól, miközben Jézus szegénységben élt, s azt követendő életformaként mutatta be, a felesleget pedig veszélyforrásnak tekintette. Ezt akkor kezdjük érteni, ha belátjuk, hogy a szegény igazsága nem helyettesíthető a nyomorban élő igazságtalanságával. Szegény az, aki adottságai mozgósításával, emberi erőfeszítései eredményeképpen az emberhez méltó élet feltételeit megteremteni képes. A nyomor kilátástalan, céltalan állapot. Az ilyen ember egyik napról a másikra él, már mindenét elveszítette, a kultúráját is, már semmit nem lehet tőle várni, sem elvárni (de nem szabad magára hagyni). A jelen helyzetben a jólét ígérete tévút, de a jóllét szolgálata, amely a mindenki számára nélkülözhetetlen testi, szellemi, lelki, közösségi jó közérzet elnyerésére irányul, kötelező.
Nem az önmegvalósítás…
A jézusi gondolkodás szerint – aki azért jött, hogy az embereknek nem jobb, hanem több, teljesebb élete legyen – a legfőbb jó nem az önmegvalósítás, hanem az emberek szolgálata. Az evangélium tanítását ismerve, nem kis együgyűség kell ahhoz, hogy valaki a megoldást a technikai fejlődéstől, pénzügyi rendelkezésektől vagy politikai rendszerváltozásoktól várja. Emberek életminősége, jól-léte ott javul, ahol az emberek – különösképpen is az orvosok, tanárok, papok, politikusok –, tekintettel a négy sarkalatos kérdéskörre, Jézus szívjóságát gyakorolják.
(A szerző irgalmas rendi szerzetes,
a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke)
