Ennek megfelelően az eddig négy egyházmegye területén élő felvidéki magyar katolikusok a reform után már hat egyházmegyéhez tartoznak, mivel a határokat észak-déli irányban úgy húzták meg, hogy az eddig nagyrészt egységes tömbben élő magyarság különböző egyházmegyékhez tartozik. A legtöbb magyar katolikus most a nagyszombati főegyházmegye területén él (a dunaszerdahelyi, a galántai, az ógyallai, a komáromi és a vágsellyei esperesi kerületben). A pozsonyi érsekséghez került a somorjai és szenci esperesi kerület. Az érsekújvári, a párkányi és a zselizi esperesi kerület most a nyitrai püspökséghez tartozik. Ezentúl a besztercebányai püspökségnek is vannak magyar többségű plébániái, mert Besztercebányához került az ipolysági és nagykürtösi esperesség.
A már II. János Pál pápa idején kért területi átszervezés régóta késett, megvalósítását most Jozef Tomko bíboros, a pápa személyes megbízottjaként hirdette ki Pozsonyban. Az átszervezés egyébként azért is késett, mivel Szlovákiában az egyház komoly birtokokat is visszakapott a rendszerváltozás után, így azokról is intézkedni kellett az egyházmegyei szerkezet átalakításakor.
