Bár már az Ószövetség is szól Isten lelkéről, ám ez a gondolat még messze jár az újszövetségi hittől. Az ősi szövegek ezzel a megfogalmazással Isten cselekvő erejét, jelenlétét, kiáradó hatalmát jelölik meg. A héber nyelv rúah szava eleve összetett: nemcsak a hittani értelemben vett lelket jelenti, hanem a kilélegzett levegőt, szelet vagy éppenséggel erőt is. A szó jelentésének ez a gazdagsága Jézus tanításában is visszaköszön, amikor így fogalmaz: „A szél (vagy: a lélek) ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy” (Jn 3,8).
Az utolsó vacsorán mondott beszédében Jézus azonban már jóval többet is kijelent. Az itt elhangzó igék (származik, elvezet, beszél, hall, hirdet) egyértelműen személyes létre vonatkozó kifejezések. Nem egy őserő, isteni energia teszi mindezt, hanem a személyes Isten, a Szentlélek. Műve egyfelől előfeltételezi Jézusét („az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek”), másfelől betetőzi, beteljesíti azt („ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra"). Az egész üdvrendi történés kiindulópontjában maga az Atya áll, aki elküldte Jézust, és akivel a Fiú teljes egységben van: „Minden, ami az Atyáé, az enyém is.”A Fiú küldetése azonban nem egy egyszeri lezárt történelmi esemény, múltba tűnő emlék. Mivel emberként volt közöttünk, földi létezésének kezdete és vége kellett hogy legyen – a halál, a feltámadás és a mennybemenetel eseményei szükségszerűen lezárták a Fiú földi, megtestesült jelenvalóságának idejét. Az Atya azonban azt akarja, hogy az üdvösség műve munkáljon és előrehaladjon a világban, ezért „eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küld” Jézus. Egyfelől „tanúságot tesz” Krisztusról – ezért írja majd Szent Pál: „Nem mondhatja senki: »Jézus az Úr«, csak a Szentlélek által” (1Kor 12,3). Másfelől a krisztusi esemény teljes jelentősége, értelme a Szentlélekben tárul fel. A kiárasztott Vigasztaló lesz az, aki úgy látható módon, az egyház megszentelői, tanítói és kormányzói szolgálata által, mint láthatatlanul, a kegyelem titkos ösvényein, az embereket a húsvéti misztériumhoz való kapcsolódás felé vezeti. Így válik valóra, amit Jézus mond: „Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.”
Pünkösd erre a csodálatos titokra irányítja a figyelmünket. Alkalmat kínál arra, hogy a Szentháromság misztériumát és az emberi üdvösség művét a Szentlélek működésén keresztül szemléljük és értsük meg mind jobban. Meghív arra, hogy a Szentléleknek átadva életünk pünkösdi emberekké legyünk.
