Sőt, határozottan megígéri: „Kiárasztom rátok Atyám ígéretét.” Mi lesz, pontosabban: ki lesz ez az „ígéret”? Nem más, mint a megígért Erősítő, Vigasztaló, Világosító: a Szentlélek, aki vezetni fogja az apostolokat, hogy hiteles tanúi legyenek Krisztus föltámadásának. Őbenne élve és tevékenykedve fogják tapasztalni, hogy az Úr továbbra is jelen van életükben, még ha másképp is, mint eddig. Alázatra is neveli Jézus az apostolokat, akik még mindig értetlenkednek: „Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időpontokat és az alkalmakat. Az idő, a jövő kézben tartásának kísértése a mi életünkben is gyakran megjelenik. Szeretnénk előre tudni, előre tervezni, talán még néha az isteni gondviselés fölé is rendeljük ezeket a vágyainkat. Alázatra neveli őket Jézus: az Istenre hagyatkozás alázatára. Erre nagy szükségük lesz, hiszen a Mestert ezután már nem látják természetes emberi módon. A hit világossága által „látják”, ehhez pedig elengedhetetlen az Atyára való hagyatkozás. Éppen úgy, ahogy maga Jézus is tette. És az „Atya ígérete”, a Szentlélek lesz az, akinek a fényében igazán megértik majd a tanítványok a Mester most még titokzatosnak tűnő szavait. Az ő erejében kell majd útra kelniük, hogy fáradhatatlanul hirdessék az örömhírt. Jézus ehhez is erőt, kegyelmet ad nekik, hiszen ő maga ígéri meg mennybemenetelekor: „Tanúim lesztek. Jézusról csak az tanúskodik hitelesen, aki már találkozott vele, aki benne él. Mi is hivatottak vagyunk arra, hogy találkozzunk vele mindennap az imádságban, a szentségek vétele által, a Szentírás szavaiban és testvéreinkben. Ezek a találkozások fűzik napról napra egyre mélyebbé a vele való kapcsolatunkat, amely szeretetének élő tanúivá tesz bennünket, mert ha megismertük, ha szívünkbe írtuk föltámadásának örömét, arról többé nem hallgathatunk. Ehhez a tanúságtételhez kérjük mi is a Szentlelket mennybe ment Urunktól!
