Edmund szerzetes szeretett volna lenni, ám a család egyik tagja, aki Ágoston-rendi pap volt, ellenezte ezt az ötletet. Így tizenhét éves korában szülei elküldték a nagybátyja waterfordi kereskedésébe tanoncnak. Edmund jó üzletembernek bizonyult, és amikor hat évvel később nagybátyja meghalt, ő örökölte meg a kereskedést. Már tanoncként is sokat segített a helyi szegényeknek, s miután a maga ura lett, valóságos jótékonysági szervezetet hozott létre a kikötővárosban. Emellett mindig a különösen rászoruló embereknek adott munkát a kereskedésében. Megnősült, egy helyi tímár lányát, Mary Elliotot vette el. Hamarosan Edmund lett az egyik legtehetősebb ember a városban, ám a gondtalan élet nem tartott sokáig. 1789-ben baleset érte a várandós Maryt. Az asszony a halálos ágyán, idő előtt világra hozta gyermekét, aki fogyatékkal született meg.
Az özvegyen maradt Edmund eladta üzletét, és életét egészen az imádságnak és a szegények szolgálatának szentelte, kislánya kiszolgáltatottságát látva különösen is az elhagyatott gyerekeknek élt. 1802-ben iskolát alapított Waterford főutcáján a kikötőben kallódó utcagyerekek számára. Ám az elvadult, nehezen kezelhető diákokkal nem boldogultak a tanárok, akik gyakorlatilag elmenekültek, így Edmund egyedül maradt. Ez arra ösztönözte, hogy először is a tanárok képzésével foglalkozzék. Maga köré gyűjtötte azokat, akik elhivatottságból hajlandók voltak ingyen oktatni a szegény, problémás gyerekeket. Hamarosan olyan sikeres lett az iskola, hogy újabbat nyitottak, és lassan megváltoztatták a dokkokban élők életét.
1808-ban Edmund és hét munkatársa szerzetesi fogadalmat tett az egyházmegye püspökének, és megalapították a Congregation of Presentation Brothers laikus közösséget. Ekkor vette fel az Ignatius (Ignác) nevet. Ez volt az első Írországban alapított férfirend, és azon kevés kongregációk egyike, amelyet egy világi hívott életre. A közösség VII. Piusztól pápai jóváhagyást kapott, ettől kezdve viseli a Keresztény Testvérek Kongregációja (Cong regation of Christian Brothers) nevet.
1828-ban alapították meg az első iskolát Dublinban. Edmund, aki a közösség elöljárója volt, itt teljesített szolgálatot 1838-ig. Ekkor megromlott egészségi állapota miatt visszavonult Waterfordba. Utolsó éveiben kerekes székbe kényszerült, de így is mindennap ellátogatott a város iskoláiba. 1996-ban II. János Pál pápa avatta őt boldoggá.
