Eddig inkább csak gyorssegélyt tudtunk adni, de munkatársaink dolgoznak egy olyan rendszer kiépítésén, amelyen keresztül hatékonyan juthatnak el a Magyarországról érkező támogatások a rászorulókhoz. Ahol működik karitászcsoport vagy más karitatív szervezet, ott azokat igyekszünk megerősíteni. Ahol nincs ilyen, oda megfelelő embereket kell találnunk. Úgy szeretnénk segíteni, hogy érvényesüljön az igazságosság elve, ugyanakkor ne aprózzuk el a támogatásokat. A célunk, hogy legalább valamennyire felszabadulhassanak az emberek az alól a nyomás alól, amit a mindennapok anyagi nehézségei jelentenek most számukra. Óriási teher az, amikor egy családapa azt látja, hogy a fizetés még nagyon takarékosan beosztva is csak két hétre elég. Ez nyomasztó súlyként nehezedik az emberekre. Nem nagyon lehet úgy prédikálni Isten szeretetéről, ha közben nem mozdítunk a terheken, amelyek lelkileg is nyomasztják a híveket. Ferenc pápa is sokat beszél erről.
– Milyen formában érkező adományokat tudnak felhasználni, és hogyan juttatják el a segítséget a rászorulókhoz?
— Örülünk, ha erre rákérdez valaki. Leginkább, sőt, talán egyedül a pénzbeli adományok küldését tudjuk most javasolni. Minden egyéb felajánlás eljuttatása nagyon bonyolult és nehéz helyzeteket eredményez. Talán el sem tudják képzelni, mekkora nehézséget jelent egy segélyszállítmány behozatala és levámolása az itteni bürokrácia viszonyai között. Gyakorlatilag lehetetlenné teszik különösen az élelmiszerek behozatalát. A pénzadományokat sokkal hatékonyabban tudjuk felhasználni. Van, amikor egyszerűen odaadjuk azoknak a rászorulóknak, akikről a tapasztalatok alapján tudjuk, hogy megbízhatóak, de akad, aki élelmiszereket kap, és van, akinek munkatársaink megveszik a gyógyszerét, vagy kifizetik a gázszámláját. Működtetünk ingyen konyhákat is, s emellett más programjaink is vannak, több pedig most alakul.
A legnagyobb szükségünk azonban továbbra is arra van, hogy imádkozzatok értünk, az országért és a teljes békéért!
– Az összegyűlt pénzadomány milyen mértékben segíti a rászorultakat?
– Egy egyedülálló nyugdíjasnak havi tízezer forint már nagyon nagy segítséget jelent, ez olyan, mintha még egy nyugdíjat kapna. Ettől még nem fog nagy lábon élni, csupán meg tudja venni a gyógyszereit, vagy be meri kapcsolni a fűtést. Sokan vannak olyanok, akiknek a teljes nyugdíja csak a havi gyógyszerek kifizetésére vagy a gázszámlára elegendő.
Egy kétgyermekes család esetében körülbelül húszezer forint az az összeg, ami már érezhető segítséget jelent, amivel már túl lehet élni. Egy nagyobb családnál pedig értelemszerűen ennél többre is szükség lehet. Hogy pontosan hány családnak tudunk majd segíteni, az nagyban függ a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia által meghirdetett gyűjtés eredményétől.
Mindenképpen hosszú távú, legalább egyéves programban gondolkodunk, és nem csak magyarok számára. Feszültségeket szülne az amúgy szépen egymás mellett élő magyar és ruszin lakosság között, ha minden segítségből csak a magyarok részesülnének.
– Látnak-e valami reményt a jelenlegi helyzetben Kárpátalján?
– Az Úristen sohasem hagy el minket, és legfőképpen nem az ő kicsinyeit, a szegényeket. Ez a legfőbb reményünk. A gyakorlatban Isten embereket használ a gondoskodásra, és a magyarországi hívek készséges eszköznek bizonyultak a gondviselés kezében. Sokaknak éppen a magyarországi támogatás jelenti a reményt. Lelki értelemben is sokat segít, hogy a hívek azt érzékelik, nincsenek egészen magukra hagyva, mások nem közömbösek a nehézségeik iránt. Ez kézzelfogható bizonyítékot jelent arra, hogy Isten nem hagyta el őket, és hogy fontosak vagyunk az anyaországnak.
Jómagam nagyon reménykedem abban is, hogy előbb-utóbb meghallgatást nyer a sok imádság, eljutunk a teljes békéhez, és megkezdődhet az építés időszaka. Ha megszűnik a háborús fenyegetettség, akkor elindulhat valami. De az biztos, hogy hosszú távú ínségre kell számítanunk még akkor is, ha nem újulnak ki a harcok.
Fontosnak tartjuk mindezek mellett, hogy ne csak fizikai, hanem valamilyen lelki támogatást is tudjunk adni az embereknek. Az evangelizáció, az örömhír hirdetése minden helyzetben aktuális, de ilyenkor égető szükség van rá. „Mert úgy kell a jó szó, mint egy falat kenyér.” Hiszen éppen ez élesztheti fel újra a reményt, amely most annyira hiányzik.
(A gyorsgyűjtés március 31-én lezárult, azonban az érkező támogatásokat „Bajban Kárpátalja” közleménnyel továbbra is fogadja a jezsuita alapítvány, és rendszeresen továbbítja a kárpátaljaiak számára.)
