Egyiptomban három hétig folytak a tiltakozások, mire az országot harminc éven át uraló Hoszni Mubarak elnök lemondott, ám később kiderült, hogy a katonaság hatalma nem csökkent. Az országban minden jelentősebb megmozdulást ellehetetlenítettek, megakadályoztak. Keresztény civilek is tüntettek az állami televízió székházánál, amikor páncélosokkal hajtottak az emberek közé. Az akciónak huszonnyolc halálos áldozata és több száz sebesültje volt. Az Iszlám Testvériség demokratikusan került hatalomra, de gyors népszerűségvesztését kihasználva és a közvélemény támogatásával a tábornokok megdöntötték a hatalmát. Az iszlamisták tiltakozásának véres elfojtása után a szervezet tagjai a keresztényeken álltak bosszút. A testvériség és a szalafisták hívei mintegy nyolcvan templomot gyújtottak fel, közülük kettő még a IV. században épült.
Bahreinben a síita többség politikai jogokat kezdett követelni magának, ám szaúdi segítséggel sikerült elnyomni őket. Líbiában és Szíriában hosszabb háború vette kezdetét. 2011 végéhez közeledve Líbiában megbukott Moammar al-Kadhafi, ám Szíriában a kormányzat még erősen tartja magát, sőt folyamatosan teret nyer a jól kiképzett terroristákkal szemben. Irakban 2003-tól kvázi-háborús állapot uralkodott. A legnagyobb veszélyben a nem fegyveres közösségek voltak, elsősorban a keresztények, akiknek száma az azóta eltelt idő alatt kilencven százalékkal csökkent.
Vegyük sorra a történéseket 2014-től napjainkig.
2014 januárjában a szíriai Rakka központú Iszlám Állam Irakban és Levantéban felvette a harcot a többi lázadó csoporttal, és terjeszkedni kezdett keleti irányban. Az iraki hadsereggel is összecsapott, és elfoglalta Ramádi és Tikrit városát. Az iraki állam segítséget kért az Egyesült Államoktól, ám John Kerry külügyminiszter úgy nyilatkozott: „Ez az ő harcuk”, és nem küldött amerikai csapatokat a térségbe.
A keresztények elleni első borzalmas támadásra 2014 februárjában került sor Líbiában, amikor Bengházi agglomerációjában a tengerparton ismeretlenek (valószínűleg iszlamisták) megállítottak és a kivégeztek hét egyiptomi keresztényt.
2014 márciusában a szír hadsereg visszavette a Krak des Chevaliers-t, azt a középkori lovagvárat, amelyet még a keresztesek építettek. Az iszlamisták menekülésre kényszerültek, így a környező keresztény falvak is felszabadultak. Ezzel egy időben keresztre feszítések egész sora vette kezdetét: eleinte a keresztények ellen alkalmazták ezt a kegyetlen kivégzési mód szert, később az iszlamisták egymással szembeni megtorlásainak eszközeként is ezt a kínzóeszközt választották az iszlamisták.
2014 áprilisában a szír hadsereg felszabadította Homsz városát. A menekültek egy része hazatért, és megkezdődött az újjáépítés.
Ugyancsak áprilisban Nigériában a Boko Haram elrabolt csaknem háromszáz keresztény iskoláslányt. A nagy felháborodást kiváltó akcióra válaszul nemzetközi kampány indult útjára Adjátok vissza a lányainkat! (Bring Back Our Girls!) néven.
2014. júniusban az Iszlám Állam elfoglalta Irak második legnagyobb városát, Moszult. A helyi bankokat és fegyverraktárakat kirabolták, a keresztények és a nem szunniták házait megjelölték. A város lakosságának egyharmada elmenekült, vagyontárgyaikat az iszlamisták saját támogatóik között osztották szét.
Júliusban a kurdok kivonultak a Moszul környéki keresztény és jezidi településekről. Az Iszlám Állam támadást indított a keresztények menedékéül szolgáló Bakhdida (más néven Karakosh vagy Karamlesh) ellen. Néhány nap leforgása alatt több tízezer keresztény vált hajléktalanná. Az iraki Kurdisztán keresztény települései biztonságosak maradtak, és menedékül szolgáltak a legtöbb iraki keresztény számára.
Eközben megkezdődött a keresztény, a muszlim és az ókori műemlékek módszeres megsemmisítése. A síiták temetőit dózerolták le elsőként, a többit később kezdték rombolni.
2014 júliusában Nyugat-Szíriában az al-Nuszra Front bekerítette a Mhardeh nevű keresztény nagyközséget. Az ostrom egészen szeptember elejéig tartott.
2014 augusztusában az USA vezette koalíció bombázni kezdte az Iszlám Állam állásait, de a katonai akció hónapokkal később is eredménytelennek bizonyult, sőt több alkalommal is kiderült, hogy amerikai és brit repülőgépek fegyvereket dobtak le a terroristáknak.
2014. októberben emlékeztek meg arról a mintegy hatvan keresztényről, akiket az iszlamisták egy évvel korábban gyilkoltak meg a Hama tartománybeli Sadadban.
2014 decemberében Líbiában kivégeztek egy egyiptomi kopt keresztény házaspárt. Tizenhárom éves lányukat néhány nappal később holtan találták meg. Eközben többeket elraboltak az iszlamisták.
2015 újabb tragédiával kezdődött. Nigériában az iszlamista Boko Haram megtámadott egy kisvárost. A brutális vérfürdőben mintegy kétezer ember vesztette életét. A meggyilkoltak több mint fele keresztény volt, a világ mégsem emlékezett meg róluk úgy, mint a januári párizsi terrortámadás áldozatairól.
2015. február közepén előkerült az a videó, amelyen azt rögzítették, amint az Iszlám Állam kivégez húsz egyiptomi kopt keresztényt és egy afrikai társukat. Az eset hatalmas felháborodást váltott ki a kopt keresztény kisebbség körében. Az állam megtorlásképpen légi támadásokat indított a terroristák állásai ellen. A világ vezetői szégyenteljes módon reagáltak a brutális akcióra: a Fehér Ház és az Élysée-palota ugyan közleményt adott ki, amelyben elítélték a terrorizmust, de nem tettek említést arról, hogy az elkövetők iszlamisták voltak, és a közvélemény arról sem értesült, hogy az áldozatoknak azért kellett meghalniuk, mert keresztények voltak.
2015. február végén az Iszlám Állam megtámadta az Eufrátesz mentén fekvő észak-szíriai Khabour térségének asszír keresztény falvait. Csaknem háromszáz civilt elraboltak, kisebb részüket váltságdíj ellenében szabadon engedték, majd újabb keresztényeket ejtettek fogságba. Az akcióra válaszul kampány indult (We Are All Khabour), amely egy kis időre mozgósította a nyugaton élő asszír keresztény diaszpórát.
2015 márciusában a nigériai iszlamista terrorszervezet, a Boko Haram négyszáz lányt rabolt el egy, az ország északi részén fekvő városból, ám a nemzetközi sajtó nem adott hírt erről az eseményről.
2015. április elején a szomáliai szélsőséges iszlamista felkelőcsoport, az al-Shabaab kommandósai behatoltak egy kenyai egyetemre, és túszul ejtették az ott tartózkodó diákokat. A muszlimokat elengedték, a legtöbb keresztényt azonban kivégezték. A támadásnak száznegyvennyolc halálos áldozata és nyolcvankilenc sebesültje volt. A közösségi hálón keresztül sokan szolidaritást vállaltak a kenyai keresztényekkel, ám a politikai vezetők részéről a részvétnyilvánítás ugyanúgy elmaradt, ahogyan a kopt keresztények brutális lefejezésének nyilvánosságra kerülésekor is.
Április 7-én volt két éve annak, hogy Kairóban több száz szélsőséges iszlamista megostromolta a Szent Márk-székesegyházat. A tizenötmilliónyi kopt keresztény Vatikánját fegyveres bűnözők támadták a rendőrség jelenlétében és szeme láttára. A világ akkor sem szólalt fel a tragédia leállítása érdekében. Talán ez az egyik legfőbb oka annak, hogy a szélsőséges iszlamista támadók biztonságban érzik magukat.
Az üldözött keresztényeket segítő internetes oldalak:
https://www.facebook.com /DemandforAction (angol)
https://www.facebook.com /persecuted (angol)
https://www.facebook.com /christianophobie (francia)
https://www.facebook.com /HilfeFuerVerfolgteChristen (német)
https://www.facebook.com /ProChristie (magyar)
https://www.facebook.com
