Notker egészen kicsi korától a kolostorban nevelkedett, majd ott is lett szerzetes. 890-ben könyvtárosként említik őt, 892-től pedig a vendégek fogadását is rá bízták. Elsősorban azonban tudós tanár volt, a legmaradandóbbat pedig íróként és zenészként alkotta.
Megírta Szent Gallus, a kolostor alapítója élettörténetét. Amikor pedig III. Károly a kolostorban tartózkodott, Notker beszélt neki Nagy Károly tetteiről, melyeket még fiatalon hallott a tanítótól. A király megbízta, hogy foglalja írásba valamennyit. A Gesta Karolival emlékezetes művet alkotott, amelyben a nagy uralkodó misztikus voltára helyezte a hangsúlyt, és megemlékezett a király egyház iránti gondoskodásáról.
Zenei és irodalmi kezdeményezéseivel a kor szerzetesi iskoláinak énekoktatását kívánta korszerűsíteni. Egyes gregorián énekek szöveg nélküli dallamrészletei alá verseket készített, és ezzel valószínűleg ő alkotta meg a gregorián ének új műfajait, a trópust és a szekvenciát. Az elsők között írt strófikus költeményeket, amelyekben már rímeket is használt. A nagyobb ünnepekre komponált miséit a XVI. századig egész Európában énekelték.
Húsvét ünnepi szentmiséjében a Victimae paschali laudes (A húsvéti Áldozatnak dícséretet) kezdetű szekvenciáját pedig ma is énekeljük, Babits Mihály fordításában.
