Egy óvodai vizsgálat során megkérdezték a gyermekeket, hogy mit gondolnak az esküvőről. Íme, néhány jellegzetes válasz: „Ez a menyasszony szülinapja.” „Amikor van pap, királykisasszony, virág, gyűrű és korona.” „Ezen a napon szép ruhában vagyunk és sok a vendég.” „Amikor az apuka vesz magának egy órát, az anyuka is, és egyikük kifizeti.” „Mikor szeretik egymást, és ezt elmondják mindenkinek.” „Ilyenkor templomba megy a férj és a menyasszony, és ettől kezdve apuka és anyuka lesznek.” És kik a szülők? – hangzott a következő kérdés. „Akik mindent megvesznek, amit kérünk.” „Akik vesznek ennivalót és dolgoznak.” „Ha megkérjük őket szépen, akkor értünk jönnek az oviba.” Mi történik akkor, ha apa és anya veszekszenek? „Ilyenkor apa elmegy, és máshol fog lakni.” „Akkor a lakás egy őrültek háza, és a gyerekeknek el kell bújni.” „Azért ordibálnak egymással, mert mi rosszak vagyunk.” Ez utóbbi válasz azért jellegzetes, mert a családi konfliktusokért a gyermek sokszor magát érzi felelősnek. A válások esetében kimutatták, hogy a tíz év alatti gyerek alig meggyőzhető arról, hogy nem ő tehet mindenről. Ez a néhány érdekes válasz nemcsak arra világít rá, hogy mit gondolnak a kisgyerekek. Az ő látásmódjuk még arra támaszkodik, amit otthon láttak, hallottak. Feleleteik tehát utalnak arra a családi háttérre, melyből e vélemények erednek.
Egy kutatás során ötven műszaki egyetemi hallgatót a jövőképéről kérdeztek. Közvetlen utalás nem történt a házasságra, de sok minden kiderült erről is. A férfiak a következő öt év tervei között a karriert és a megfelelő munkahelyet említették. Legtöbben a negyvenéves kort jelölték meg, mint határt, ekkorra biztos anyagi helyzetben szeretnének lenni. A családalapítás nem szerepelt az elképzeléseik között, sok esetben még a hosszabb távú terveik között sem. A nők szeretnének gyermeket, ám az már bizonytalan, hogy mikor.
De mit gondol a házasságról és az esküvőről a harminc és ötven év közötti korosztály? A házasságkötés egyébként azért is fontos, mert „átmeneti” aktus, vagyis jelzi, hogy valaki elhagyta az ifjúkort, és belépett az önálló felnőttkorba. Ma már a házasságkötéshez nem feltétlenül társul a polgári vagy templomi esküvő képzete. Egyesek számára sokkal fontosabb az azt követő „buli”. De azoknál sem minden esetben lényeges az esküvő, akik legalább a polgári szertartást vállalják. Gyakran csak a szülők unszolására kötnek házasságot „hivatalosan” is. Az ő felfogásukban az, hogy gyermekük szülessen, nem elválaszthatatlan része a házasságnak, kapcsolatuk e nélkül is megvan. Mintha a házasság morális, etikai oldala is eltűnőben lenne a felnőtt korosztálynál. Ugyanakkor emellett megtaláljuk a hagyományos, konzervatívabb felfogás képviselőit is. Náluk sokszor az is fontos, hogy felkészüljenek a házasságra, például a jegyesoktatáson.
A korai kötődési minta, vagyis a hat hónapos és egyéves kor közötti anya-gyerek kapcsolat rendkívül meghatározó abból a szempontból, hogy felnőttként bizalommal, nyitottan fordulunk-e a másik emberhez. Egy gyerek ebben az életkorban kötődhet az anyjához biztonságosan, de bizonytalanul is. A kötődés utóbbi formája lehet szorongó és ambivalens is. A szorongó kötődésű gyerek ezt mondaná az anyjának: „Nem vagy elérhető, amikor szükségem van rád.” Az ambivalens kötődésnél a gyerek úgy érzi, édesanyja hol ott van mellette, hol pedig nincs.
De milyen összefüggésben áll ez a házassággal? Két biztonságos kötődésű ember házasságánál a két fél nagyobb nyíltsággal, szabadabban kommunikál egymással. Nagy a kompromisszumkészségük, ugyanakkor a házasságukkal közepesen elégedettek. Ha az egyik fél biztonságos, a másik szorongó kötődésű, akkor az előbbi lesz a házasság domináns szereplője. A béke érdekében náluk sok az elhallgatás. Két bizonytalan, szorongó kötődésű fél szinte szimbiotikus kapcsolatba kerül egymással. Általában elégedettek a házasságukkal. Sok esetben társas izolációban élnek; bármi történik is, nem válnak el. Ha két bizonytalan, ambivalens kötődésű ember köt házasságot, akkor a kapcsolatukra leginkább Ady szavai lesznek a jellemzőek: „Egymás husába beletépünk / S lehullunk az őszi avaron.” Ennek ellenére a függőség miatt sohasem hagyják el egymást.
